Fable Jégtánc

Tilton átvette a lapját, de nem pillantott bele, a lány vonásait
fürkészte, akárcsak Bárd. Úgy bámultak rá, mintha most érkezett
volna a Holdról, s kilenc ízelt lábon állna előttük.
A három srác is őt nézte, azzal a feledhetetlenül gonosz
vigyorral, amellyel akkor hajoltak megvert, félájult teste fölé.
Jade kényszeredetten elnevette magát. Ekkor a feketék sarkon
fordultak, és bevonultak a szomszédos csehóba.
A lány úgy érezte, az elképedtnek tetsző pasasok magyarázatra
várnak.
– Elvették a túlélő tejemet – közölte.
– He? – nyekkent Tilton.
Jade legyintett.
Besétáltak a zsúfolt kocsmába, lerogytak egy sarokasztalhoz, és
forró teát rendeltek. A futkosástól átizzadt ruhájuk valósággal
gőzölgött testükön.
A szaxis egyet sem köhintve legyezgette magát; úgy festett, akár
egy könnyebben kifulladt atléta.
– Ismered őket? – kérdezte, látván, hogy a lány továbbra is
szemmel tartja a feketéket.
– Elvették a túlélő tejét, hallottad – morogta Bárd, fel sem
pillantva cédulájából.
– Mifene az a "túlélő tej"? – mélázott Tilton.
A zsaru vállat vont.
– Okos ember túlélő felszerelés nélkül el sem indul a sivatagba
vagy a vadonba. Ez a tej is valami olyasmi lehet. Ahogy elnézem,
konkrétan sosem tudjuk meg.
– Kalács is volt – sóhajtotta Jade.
Bárd mégiscsak felnézett a kezében tartott cetliből.
– A túlélő kalácsától is megfosztották – tudatta Tiltonnal.
– Hát ez mégiscsak...! – nyögte a szaxis kékülő fejjel. –
Négyeljük fel őket!
– Kár a baromkodásért – mondta a lány komoran. – Az imént
kiderült, ki a barátom, és ki nem. Bárd, te direkt meglőttél engem!
– Mivel ellenfelek voltunk. Te pirosban virítottál, én meg zöldben,
márpedig a játék szabályai azt diktálják, hogy a másmilyen színű
mellényre kell lőni. Szerintem a zöldhöz képest a piros konkrétan
másmilyen szín.