Fable Jégtánc

– Hogyan tüntessem el?! Ragadjak fejszét? Netán szerinted
másként is el lehet távolítani egy vérömlenyt?
– Sminkkel.
Tilton nem is sejtette, mekkora ötlettel ajándékozta meg a lányt.
Midőn egy óra múlva viszontlátta, nem akarta felismerni.
Jade tündöklő hajjal, felnőtt nővé sminkelve toppant elé, s a
döbbent szaxis elejtette a markában szorongatott gyűrűt. Amikor
visszanyerte lélekjelenlétét, az ékszerért nyúlt.
– Na ugye?! – mondta. – Már attól féltem, sosem mehetünk
együtt emberek közé. Velem tartasz a Sárkánytejbe? Senki sem
fogja a korodat kérdezgetni, egyetlen zsaru sem gondol majd arra,
hogy visszatoloncoljon a szüleidhez. Nézd meg ezt a követ.
Jade megnézte. A gyűrűt formázó ezüstfoglalat sárkánymancsai
borsónyi gyöngyszem-féleséget szorongattak.
– Olyan ez az izé, mintha megvakult volna. Tekla?!
– Miiii? – hörrent Tilton.
– Nem tekla, nem, nem, dehogy! Titokzatos, mint a Hold. Mi ez?
– Opál. Kényes, halékony kő, nem örök életű, mint egyéb
drágakövek. De nem is áll szóba akárkivel. Hiába választanád
talizmánul, ha te nem kellesz neki. Kérdezd meg tőle, akar-e téged.
A lány felhúzta a gyűrűt. Az ujja köré fonódó sárkánykezekben
tartott opál szenderegni látszott.
– Kellek? – kérdezte. A szaxisra nézett. – Nem felel.
– Nem felel, mert még nem tudja, méltó vagy-e hozzá. Egy
időben a gemmológia volt a lázam. Összegyűjtöttem egy csomó
követ, medálba, gyűrűbe foglaltattam őket. Némelyiket sosem
mertem viselni, annyira hittem varázserejükben. Ha az opál nem
kedveli a tulajdonosát, fatális dolgok eshetnek meg az illetővel.
– Komolyan mondod?
– A legkomolyabban.
– És azt akarod, hogy viseljem? Nem féltesz?!
– Féltelek. Ezért bízlak az opálra. Remélem, vigyázni fog rád.
– Reméled... – morogta Jade, noha nem tulajdonított
jelentőséget a hallottaknak. A gyűrű csak egyféleképpen vigyázhat
rá: robusztusságával fokozhatja pofonjai hatékonyságát.
Elindultak a Sárkánytejbe.
Bélműtétje óta Tilton a morzsányi lakásba száműzte magát,