Fable Jégtánc

zsebkendővel. Anyahajónyi luxuskocsi fékezett mellette, de ő ügyet
sem vetett rá, nehogy a tulaj sóvárnak higgye.
Hirtelen kinyílt a hátsó ajtó, és egy terebélyes pacák ugrott eléje.
Az illető komódnak is elment volna, nyolc-tíz fiókosnak.
– Gyere velem – mondta a szögletes egyén. Koromfekete
gyapjúkabátot viselt, jobb karját a bal hónalja alatt hordta, ujjai
bizonyára stukkerben végződtek. Dühödten rágott valamit, a feje is
szögletes volt, Jade-nek nem tetszett.
Ezért aztán a lány unott arccal kikerülte a pacákot, és folytatta
útját a szemétkosár felé.
Hallotta, hogy a fickó dübörögve utána ered. Meggyorsította
lépteit.
A pasas behozta a lemaradást.
Jade kitért előle; egyvonalba kerültek.
A lány fellendítette a lábát, mire a fickó belefejelt a
szemétkosárba. Szeretett volna kiemelkedni onnan, ám a kas
összepasszolt a koponyájával.
– Tapír – sóhajtotta Jade, és egy újabb láblendítéssel
elmélyítette szoros kötödésüket.
A következő pillanatban hideg vas tapadt a tarkójára.
Biztosítószeg csattant a füle mellett.
– Gyerünk, szállj be a kocsiba – kérlelte egy rekedtesen kaján
hang.
– Abba? – Jade a csatahajóra mutatott.
– Úgy ám – felelte a fegyveres.
A tapír lefeszegette a fejéről a háborogva nyikorgó
szemétkosarat, és Jade elé penderült.
A fegyveres gyors mozdulattal átkarolta a lányt, és félreugrott
vele.
Eközben a dühös pasas ökle elszállt, és a kilencven kilométeres
átlagsebességű pöröly – nem lévén mibe ütköznie – lerántotta
lábáról a tulajdonosát.
Jade nem akart hinni a szemének. Ilyen hülyét a Csupasz
pisztoly óta nem látott.
A tapír pörgött kettőt saját felgyorsult karja körül, akár egy
diszkoszvető, majd lesütött szemmel beszédelgett a hatüléses
kocsiba. Leülepedett Jade-del szemközt, s babrálni kezdte a