Fable Jégtánc

Nazirt választotta, holott a két fickó egyazon csapatban el sem
indulhatna az állatok olimpiáján.
Nazir a sakálok közt versengene, holtbiztosan.
Hát Bárd?
Már látta is a pasast, villogóan fényes testű, vibráló izmú,
selymes sörényű táltosok közt, s ebbe a fantáziaképbe mélyen,
forrón belepirult.
Nyomban elhatározta, hogy amint hazaér, valamelyik pszichés
könyvében utánaolvas e fura tünetekkel kísért gondolatnak.
Ekkor egy lepusztult öltözékű, régebben borostásodó,
kulturálisan is elhanyagolt férfi szegődött mellé. Arcán kretén
vigyorral, szótlanul kísérni kezdte, láthatóan azon tépelődve, mi
szépet és kellemtelit mondhatna.
Jade-nek nem jelentett újságot a fickónép tolakodása, egy ideje
hozzászokott, hogy némelyik pasas utánaszól, gorombaságát
szellemességnek vélvén. Ez az egyén iparművésznek látszott, a
vakoló-iparban jártasnak.
Hosszas, megfontolt fogalmazgatás után megszólította a lányt.
– Úgy kinyalnálak – mondta.
– Miért, dugni nem tudsz? – kérdezte Jade.
A fickó tetőtől talpig felcsillant.
– Dehogynem!
– Akkor vitézül dugd meg otthon a bakkecskét! – ajánlotta a lány,
és hogy kitérjen a megtorlás elől, benyitott az útjába került parányi
ócskásüzletbe.
Odabenn dohos, nyirkos levegő fogadta, eldönthetetlen volt,
hogy azon áll-e, avagy a kicsorbult betonpadlón.
Lélegzet-visszafojtva nézett körül a pókhálósnak rémlő
relikviákkal zsúfolt boltban, s egy pillanatig azt hitte, valamelyik
Spielberg-film kulcshelyszínére csöppent.
Rögvest előkerül a kínai mosolyú boltos, rásóz egy ládikót,
amelyből egy puha bundájú, tündöklő szemű szörnyecske kerül elő,
amelyre nem szabad vizet hullajtani.
Sőt, továbbment a képzelgésben. Stephen Kingig meg sem állt;
maga az ördög itt a gazda. Rögvest elszabadul a pokol.
De vagy egy percig egymagában ácsorgott a nedves pincék
szagát lehelő helyiségben, lámpákat, szobrokat, ládákat,