Fable Jégtánc

– Jól emlékszem? Fogamzásgátlót szeretne?
– Igen, ugyanis... Igen.
– Nos – kezdte a doktor bénító gyengédséggel –, attól tartok, egy
darabig nem lesz rá szüksége. Ön ugyanis állapotos.
Jade előrehajolt.
– Lehetetlen. Holnap esténél előbb semmiképpen sem eshettem
teherbe.
– Mikor volt a legutóbbi menstruációja?
– Két-három hete.
– Sajnos, ilyesmi előfordul olykor. A hölgy még úgy tudja, minden
rendben van, és a magzat már három-négy hónapos. Az öné
körülbelül tíz hetes. Ahhoz, hogy a továbbiakat megbeszélhessük,
el kellene döntenie, megtartja-e a terhességét. Aludjon rá néhányat.
Hétfőn négykor újra várom.
Jade kábultan ténfergett az utcán.
Gyereket vár.
Lánya lesz, biztosan tudta. Nevet is adott neki.
Opal.
Visszaemlékezett a tíz hét előtti kórházi éjszakára. Valóban
mindent elkövettek Opal fogantatása érdekében.
De hiszen Sachel is akkor született – igaz, ő már másodszor.
Legalábbis így szokták mondani.
Sachel. Hát ez az.
Mit fog szólni?
Jade ismerte a férfi hozzáállását. Eleget beszélgettek erről,
anno, jóllehet más nővel összefüggésben.
Na és, muszáj megtudnia?!
Több kérdés zúgott a fejében, mint válasz, egy azonban fel sem
merült.
Opal marad.
Hazament, lefeküdt, kábultan aludt reggelig.
Azután elrobogott Sachel házába, kitette a pókok szűrét, táncra
perdült a porszívóval, majd nekiállt vacsorát készíteni. Lefejtette a
celofánt a papírtálcán heverő hússzeletekről, kinyitotta a csapot,
felkapott egy szeletet, hogy lefürössze, és majdnem elájult.
Valami kéklett a csomagban, és nem is akárhogyan, hanem
amolyan dögkékbe játszóan.