Fable Jégtánc

– Hát tudod, ha így felszólítanak, akkor egyenesen megkukulok.
Jöjj máskor is, hamarosan.
A férfi átölelte, magához szorította Jade-et.
– Ne haragudj, hogy lerohantalak. Teljesen összezavarodtam
tőled. Legközelebb kerülni fogom a kínos témákat.
Ezzel elment.
A lány hajnalig üldögélt az ágyon; az elerőtlenedett pezsgőt
szürcsölgetve hallgatta Tilton munkakazettáját.
Jade nem tudta elcsípni a Jégtánc-blues klipet egyik muzikális
csatornán sem, viszont a dal feldolgozása ellenében átutalt összeg
hamarosan kopogtatott a bankszámláján. Néhány percre feloldozta
magát hozzá nem nyúlási fogadalma alól, kézhez vette a pénzt, és
vásárolt egy majdnem vadonatúj Chevy Blazert.
Metálfényű, mohazöld terepjáróját haladéktalanul riasztóval
láttatta el, mégpedig olyan modellel, amellyel szemben az Olasztól
szerzett, zseniálisan profi autónyitó-lopó ketyere mit sem ért.
Tett néhány próbakört a kocsival, ám mert lépten-nyomon
lézerező zsarukba botlott, pedig csak hajszálnyival lépte át az
alkotmányos sebességhatárt, eltökélte: többé nem ad fotótémát a
leselkedő közlekedésieknek.
A folyópartra hajtott, és gondoskodott járgánya iszappakolásáról.
A legfinomabb folyami sárral dolgozta meg a két rendszámtáblát.
Friss szellő fújdogált, a tavasz észrevétlenül nyárrá hevült; a
pakolás gyorsan száradt, szépen fedett, s a szándékosság sem
túlzottan ordított róla.
Művével végezvén visszagurult a városba a kivehetetlen
rendszámú fantom-géppel, mert találkája volt Chris-Maxszel.
A hajlékonyan magas, szőkén borostás, lófarokba kötött sörényű
férfi derűsen fogadta a lányt. Videokazettát nyújtott felé.
– Tessék. Elkaptam neked. Napjában háromszor is nyomják,
hatodik a toplistán. Apád dala.
Jade akrobatikusan Chris-Max nyakába ugrott örömében.
Azután a lírai naplemente pasztelles fényében besétáltak a
városba, háztűzfalnézőbe.
Chris-Maxszel szinte bármiről lehetett beszélni; ő mindig tudott