Fable Jégtánc

Lapos tetős műhely támaszkodott a palota oldalához. A kerítés
betonalapja szürke szalagként futott a telek körül.
Citrom felszívódott.
Jade is elfoglalta a helyét. Örült, hogy a hongkongival dolgozhat.
Egy húron pendültek, képesek voltak kiszámítani a másik következő
lépését, még a váratlan helyzetekben is, ezért egymás alá
játszhattak.
Citrom ekként fogalmazta ezt: mi egymás szeméről tudunk
gondolatot olvasni.
Kavics koppant, üveg csörrent a ház hátsó frontjánál.
A lány a falhoz lapult, és várt.
Hamarosan ajtónyikorgást, bizonytalan morgást, majd távolodó
lépéseket hallott. Azután semmit.
Ekkor ellökte magát a közelében merengő, passzív betonkeverő
mellől, és a bejárathoz surrant.
Beillant az ajtón. Körülnézett a csupasz izzóval megvilágított
helyiségben, majd a szemközti fal elé akasztott, daróc-szerű
függöny mögé pillantott. Úgy tetszett, egyelőre ez a
gardróbszekrény. Bebújt a kabátok közé.
Léptek csikordultak az ajtó előtt. Csoszogás, toporgás hallatszott.
A kliens szabadulni próbált az udvarban felszedett sártól.
Végre belépett. Kulcsra zárta az ajtót maga mögött. Lehajolt,
felkapta a földön heverő vállfát, rákanyarította katonai
származásúnak rémlő mellényét, és vaktában benyújtotta a függöny
mögé.
Jade szorongva figyelt; a fémkampó nem és nem akadt fenn a
rúdon, jóllehet egyre türelmetlenebb mozdulatokkal késztették erre.
Mit lehetett tenni? A lány dühösen forgó szemmel előrehajolt, és
a fogai közé harapta a vállfát.
A kliens léptei eltávolodtak. Nyílt a frigóajtó, sörösdoboz fedele
pattant.
Jade elhelyezte a mellényt a tartórúdon, majd villámgyorsan át is
kutatta, mert szerfelett kíváncsi volt, mitől érezte dögnehéznek.
A harmincnyi zsebből két teli tárat, egy rugós kést és egy
goromba küllemű Magnumot szedett össze. Magához vette a talált
tárgyakat.
A kliens begurgulázta a sört, és büfizett kettőt.