Fable Jégtánc

– Miért nem?
– Képtelen vagyok elhinni, hogy ölni tudnál. Hogy odasurransz
alvó emberek párnája mellé, és hidegvérrel golyót röpítesz a
fejükbe. Még akkor is képtelen vagyok elhinni, ha elhiszem.
– Furákat mondasz.
Bárd kikapcsolta a tévét. Belső zsebébe nyúlt; négyrét hajtott
papírlapot lebbentett Jade elé.
– Te persze tudod, ki ez!?
– Sosem láttam az ipsét – ingatta fejét a lány.
A zsaru öt ujjal a hajába túrt, majd belecsimpaszkodott egy
tincsbe. Mégsem lett nyugodtabb. Felpattant, felrántotta ültéből
Jade-et.
– Én már nem tudom, mikor mit ígérek neked! Azt mondom, ne
kerülj utamba, aztán eljövök, hátha segíthetek rajtad, és közben
gőzöm sincs, mit higgyek, de félek attól, hogy nincs tovább.
– Nyugi – sóhajtotta a lány, kezében a hibbantnak tetsző
pasastól elcsent stukkerrel. – Nem gondolod, hogy olyanok
vagyunk, mint az Addams Family?
– Nos, szerintem Nazir Cantin végeztette ki Cabreráékat,
mégpedig a saját embereivel. Amikor távozófélben a killerek
átmásztak a kerítésen, egyikük álarca fennakadt egy ágon.
Kollégád, ahelyett, hogy hagyta volna a fenébe a maszkot,
huzakodni kezdett a faággal. Mire visszaszerezte tőle az álarcot, és
elhúzott a társa után, a szemtanú jól az agyába véste a vonásait.
Nézd meg újra a rajzot. Lehet, hogy nem ismered fel a tagot,
viszont jól ismered. Marad a kérdés: ki volt a másik killer? Tedd le a
pisztolyomat!
– Majd leteszem, ha már lelőttelek.
– Remek ötlet. Kérhetnék egy golyót a szívembe?
– Minek? Már úgysem élsz.
Jade a kanapéra hajította a stukkert.
Bárd felsóhajtott.
– Élek vagy halok, oly mindegy, rohadtul érzem magam.
Folytassuk. Ha te voltál: vajon a házaspárt nyírtad ki, vagy a
testőröket?
– Kiszáradt a szám. Különben leköpnélek.
– Azt állítod, nem te voltál?! Honnan tudtad, miért jöttem?