Fable Jégtánc

enzinkúttól.
London meredten bámulta a csuklóján himbálózó, elszabadult
pórázt.
– Úristen! – nyöszörögte, pániktól bénultan.
– Vágja már le az ótvar bombáját, és dobja ki! – üvöltötte Jade.
Tudta, hogy máris sok, túl sok időt elvesztegettek.
Behunyta a szemét.
ANNO
Jaco Montana úgy hatott rá, mint ama két alkalommal, midőn
találkoztak.
Hosszan, feszülten nézték egymást.
Izgalmuk átragadt az inas kezében tartott kristálypohárra. A
talpas kehely szétrobbant.
Montana elmosolyodott.
Amúgy az anyahajónyi íróasztal szélén ültek, mint először.
– Lám – mondta a férfi. – Jack idáig még egyetlen poharat sem
tört el.
– Nem én tettem – mentegetőzött az inas. – Magától törött el.
– Jól van, elmehet. Majd én kiszolgálom a hölgyet.
Jack kisomfordált.
Montana nem mozdult a helyéről. Titkolatlan gyönyörűséggel
bámulta a lányt.
– Talán nem is tudom megfogalmazni, milyen hatást tesz rám –
sóhajtott töprengőn.
– Majd én szavakba gyúrom – ajánlotta Jade. – Mondjuk, így is
kifejezhetné magát: úgy hat rám, mint szívbajosra a pacemaker.
– Köszönöm, hogy kisegített. Engedelmével tovább töröm a
fejemet egy szalonképesebb metaforán.
– Azért hívott, hogy lírai gyöngyszemeket hozzunk felszínre
magunkból?
– Nem. Szeretnék ajánlatot tenni magának. Ne értsen félre!
Aszexuális kalandra hívom.
– Elképeszt. Nos?
– Bevezetőül fogadja részvétemet a haláleset miatt. Erről többet