Fable Jégtánc

Sachel egy pillanatra megmerevedett. Mintha minden
idegszálával figyelne valamire. Idegennek talán fel sem tűnt volna.
Jade rosszat sejtett.
A pasas magához tért. Hátrált néhány lépésnyit, majd a
csomagtartó fedélre csapott, akárha lovat nógatna.
– Menj már! – kiáltotta.
Jade a gázra taposott. Visító gumikkal kanyarodott az autóútra.
A tükörből látta, hogy Sachel a házba siet, és becsukja az ajtót
maga mögött.
Nem értette, mi történt, ám a torkát markolászó szorongás
veszedelmet sejtetett. A gyűrű perzselte az ujját.
Nem lehet, gondolta, nem lehet, hogy éppen most vágjon be
valami. Senki sem tudja, hogy Sachel nála dekkol az ügyfelével.
Senki sem tudja?
Ha éjjelente sétára indult a fűszeresen hűvös, zamatos bor ízű
levegőn, közeledtére elnémultak a tücskök, és mintha még a
lélegzetüket is visszatartották volna, nehogy elárulják hollétüket.
Azután a háta mögött újra felzengett a fémes hangú kar.
Persze, a tücskök!
Jade gépiesen kormányozta a kocsit. A következő kanyar után
már nem látta a házat. Bár nehezére esett a hajolgatás, kinyitotta a
kesztyűtartót és beletúrt. Megmarkolta az ujjai közé akadó tartalék
tárat, kidobta a jobb oldali ülésre, és tovább matatott a kazetták,
papír zsebkendők között, jól tudván, hogy feleslegesen
reménykedik.
Szülni indultál! Kézenfekvő, hogy ehhez legfőképpen stukkerre
nincs szükséged!
A józan eszére felügyelő belső hangnak igaza volt, és Jade talán
rá is hagyta volna, ám túl régen együtt élt az okvetetlenkedővel.
Ráunt.
Tény, hogy a legtöbb nő stukker nélkül jár a szülészetre.
Mindazonáltal a pisztolynak itt kell lennie valahol a kocsiban.
Nyugodtan itt lehet, végre is bejegyzett önvédelmi fegyver.
Jade hangosan szólította a stukkert, bár még mindig nem értette,
mit akar tőle. Senki nem jelentkezett.
Újabb fájdalom mart a hasába, ujjai kihűltek, megnyirkosodtak a
kormánykeréken. Levette lábát a gázpedálról. Az órára pillantott, de