Fable Jégtánc

a csodatételük titka, hogy tudd.
Ezenközben megtekintették a hajlékot.
Jaco elidőzött a hálószobában álló franciaágynál.
– Sejtem, mi furdal – bólintott Jade. – A válaszom: igen és nem.
Montana kérdőn felvonta a szemöldökét.
A lány sóhajtott.
– Igen: aludt benne. Nem: nem volt szex.
– Beteg szegény?
– Nem, csak zombi.
Jaco megérintette a lány állát.
– Furcsán zavart vagy.
– Dehogy, csupán az a helyzet, hogy tök hamupipőkésen érzem
magam, mióta betetted a lábadat. Mostanáig elragadtatottan
gyönyörködtem a lakásban, pár perce valahogy fekete-fehérben
látom az egészet. Szóval, ahová belépsz, ott főként te ragyogsz.
Ismered: "Elegáns. Finom. Érzéki. Úr."
– "Tök szexi?" – firtatta Jaco.
– Hálistennek, igen.
Hosszadalmas csókba keveredtek. Vetkőzéssel és
vetkőztetéssel egyaránt kísérleteztek, aminek az lett az eredménye,
hogy Laokoón-csoport-szerűen belegabalyodtak a ruháikba és
különféle végtagjaikba. Mivel ezt a körülményt mulattatónak találták,
zavaruk is felengedett, és végül eljutottak az ágyig.
Visszafogott szenvedélyességgel, gyengéden élvezték egymást.
Azután csak hevertek jóllakottan, összeölelkezve.
– Szeretlek – sóhajtotta Montana, a lány fölé hajolva.
Jade felemelte a kezét, mutatóujja hegyével olvasta a férfiarcot;
a redőtlen, sima homlokot, a rövid, egyenes vonalú szemöldököt, a
merev pillák szegélyezte szemhéjat, a feszes ajkakat.
– Mit felelsz? – sürgette Jaco.
– Látod, hogy gondolkozom. Eszméletlen, mit műveltél velem az
imént. Szerintem még a vércsoportom is megváltozott.
– Légy komoly.
– Nem megy, Jaco. Világraszóló orgazmus után hogyan is
lehetnék komoly? Örülök neked. Kedvellek. Jó veled. Ultra jó.
Montana a hátára fordult. Tágra nyílt szemmel nézte a nem
különösebben érdekfeszítő mennyezetet.