Fable Jégtánc

Vance, mint egy bizonyos ügy koronatanúja, gyakran
hangoztatta, hogy arról is órákig tudna mesélni, hová lesznek a
zsaruk által elkobozott fegyverek.
Íme, Vance. Valakik azon fáradoznak, hogy te csak ne nagyon
mesélgess, erről se.
Jade felkapott két kézigránátot. Kihúzta a biztosítószegeket. Az
egyik gömböcöt a nyitott csomagtartóba dobta, párját
bepottyantotta a távolabb veszteglő társtettes kocsi nyitott ablakán.
Azután futásnak eredt. És persze megint az indiánok eleven
éléskamrája járt a fejében. Végül mégiscsak visszatért másik
hasonlatához. Hiszen úgy szaladt – immár az ostromlott ház
irányába – akár egy csordultig telt esővizes hordó.
Elbotlott néhányszor, de nem vágódott el.
Opalra máris vigyázott az őrangyal, akit az élet első esztendeire
utal ki a sors, azzal a megbízással, hogy ügyeljen a kisgyermek
eséseire. És a láthatatlan testőr résen áll, időben felfogja a zuhanó
testet, s az megússza kisebb horzsolásokkal, míg a bukás felnőtt
szemtanúi nem győznek csodálkozni: hihetetlen, hogy tudnak
mindig olyan szerencsésen esni a kicsinyek!?
A lány számolt futtában. A kritikus számjegyhez érve egy
csipkebokor közelében járt. Elvetette magát a földön. Mivel hasalni
már hónapok óta nem tudott, az oldalára feküdt, és eltakarta fejét a
karjával.
Gyors egymásutánban robbantak a kézigránátok. A detonációk
csaknem egybeolvadtak. Izzó fémdarabok emelkedtek a magasba,
majd szétszóródtak a kátyúkkal teli földúton és annak környékén.
Jade felült. A csipkebokor fedezékéből látta a ház
golyónyomoktól viseltes elejét. A verandán ólálkodó fegyveresek
dühödt meglepődését.
Ekkor eszébe jutott a pince. A ledöngölt padlójú, tágas kamrából
nyíló csapóajtón át az egérjárta pincébe lehet jutni!
Előbb is gondolhatott volna arra, hogy Sachel nem feledkezik
meg a remek búvóhelyről, és ha úgy találja, ügyük vesztésre áll,
lemenekül Vance-szel.
Azon túl, hogy a pincében épségben átvészelhetnek tüzet,
robbanást, észrevétlenül kijuthatnak az agyafúrtan eldugott
szellőzőablakon, és az ostromlók hátába kerülhetnek.