Fable Jégtánc

miközben Tilton, fogai közt egy meggyújtatlan cigarettával,
szenvtelen, érdes hangon elmondta néhány gondolatát. A zene
feleselt a szöveggel, ellenpontozta, felerősítette azt.
Bárd letaglózottan hallgatott, majd, látván, hogy a szaxis a
véleményére kíváncsi, Jade-re pillantott, mintegy emlékeztetvén
magát a megállapodásukra, s megfontoltan így szólt:
– Úgy érzem, ez valami nagy dolognak a kezdete. Súrolja a
zsenialitást.
– Súrolja? – kérdezte Tilton felvont szemöldökkel. – Ez azért
túlzás. De nem rossz, érzem, hogy nem rossz. Próbáljuk meg
együtt.
– Majd én trombitálok – ajánlotta Bárd.
Felkapta a hangszert, és belefújt.
Tilton meggyújtotta a száraz ajkaira ragadt cigarettaszálat, és
csaknem egykedvűen, reszelős-füstösen elmondta versét.
A szaxi hangja meg-megbicsaklott, a zsaru szemébe könnyek
gyűltek.
Jade érezte, hogy nem sokáig bírja már; a gyönyörűen szomorú
dal hallatán olyan fájdalom kínozta, mintha egy Mengele-szerű
fogorvos az összes fogában egyszerre ölt volna ideget.
Úgy döntött, elmenekül otthonról.
Készülődni kezdett. Túl sokáig sminkelt, s váltogatta a ruhákat,
hogy minél nagykorúbbnak mutatkozhasson. Időközben Bárd is
kiborult, és letette a szaxofont.
– Veled tarthatunk? – kérdezte Tilton a sürgölődő lánytól.
– Jóformán sehova sem megyek – felelte Jade.
– Hisz ez remek – mondta a zsaru. – Mi is oda készülünk.
A lány kapott az alkalmon.
– Vezethetem a kocsidat?
– Na, és mit csinálsz, ha zsaruk karjaiba rohanunk? Azt persze
tudjuk, mit műveltél a minap, a téma gyakran szóba jön a Yardon.
Marha mázlid van, mellesleg, mivel a palik tényleg elfelejtették,
vagy meg sem jegyezték a kocsi rendszámát. Még valami: e két
díszhekus egyébként is ölbe tett kezes semmittevést folytat,
ugyanis a veled való találkozásuk másnapján egy orvoscsoport
hivatalból feljelentette őket, mivelhogy kezeltek egy pácienst, aki
főként nekik köszönhette kómás állapotát.