Fable Jégtánc

Jade kikönyökölt az ablakon, kidugta a fejét, és gázt adott, hogy
nekitolasson a műhelyajtónak.
Citrom valósággal felsikított.
A lány lehurrogta:
– Páncélozott!
A Merci ajtót nyitott magának.
A szerelőaknából kiemelkedett a bűvészinas törzse.
Jobb keze fegyverben végződött.
Jade továbbra is hátrafelé figyelt.
A lövés dörrenése megrázta a műhely falait.
A pasas hisztérikusan hadonászott a stukkerrel.
Kilőtte a tárat a sebesen távolodó kocsira.
Mire a mit sem látó Citrom fegyvert rántott, a Merci kifarolt az
ajtón, megfordult és nekivágott a kátyús földútnak.
Jade felemelkedett a kormány mögött, ahová az első lövés
csattanása után gépiesen – és immár feleslegesen – levetette
magát.
Nem akarta elhinni, hogy eltalálták.
Hiszen nem érzett semmit.
A bal karját sem.
Rémülten nyomta a gázpedált.
A kormánnyal fél kézzel is boldogult, és miután kivette a váltókart
a hátramenetből, azzal sem volt gondja; az automatika dolgozott
helyette.
– Hát ez óriási! – örvendezett Citrom. – Még jó, hogy páncélozott
a járgány.
– Még jó – hagyta rá Jade.
A lankadatlanul hajladozó ablaktörlő lapátok végeztek a
napilappal. Már csak az üveget karistolták. A látási viszonyok sokat
javultak.
A leengedett oldalablakok között akadálytalanul ki-be járt a
huzat.
– Nem felhőtlen – morogta a hongkongi.
– Nem – látta be a lány. – Patakzom.
– Hogyhogy?
– Kaptam egyet a vállamba. Vagy a karomba.
– Lemegyek hídba! Beül a páncélautóba, és első dolga az, hogy