Fable Jégtánc

"ezek a vackok úgyis csak elpiszkolódnak".
Őt is folyton az elpiszkolódástól féltették. Haját, fülét, körmét,
kezét, ruháját, de főként a lelkét. Lelkét, amely mégiscsak szülői
hatásra feketült feketévé.
Jade tizenhárom éves volt; amit még nem tudott, azt már
sejtette; a jövőjén törte a fejét a parkban, s e jövőkép ekkor elfért
egyetlen szóban, mit szóban!?, sikolyban: szabadulni!
Apja, anyja keresi őt. Keresik, mert úgy szokás, ha elvész az
ember gyereke. Keresik, mert sokat fektettek bele.
Apja nagyszabású, ámde reménytelen álma ekként festett:
FÉRFI akart lenni, a férfiasság minden velejárójával. Tekintélyre,
jómódra vágyott. Ámde soha, sehol, senki nem tisztelte; szerencse,
siker széles ívben elkerülte őt. Hitte, hogy legalább szép. Ám a
tükörből folyton egy kurta lábú, kövér, zavaros tekintetű illető
meredt rá. Mindennek a tetejébe a felesége sem szerette eléggé.
Eléggé?! Semennyire sem szerette. Viszont felhasználta, és ha jól
működött, szexuálisan megjutalmazta. Így hát jól működött, s
eközben kevésnyi humorérzéke teljesen elsorvadt, lelke eltorzult.
Ha olykor nevetett is, nem derűvel: szájából mérgeszöld epe
csurrant.
Jade az anyja feneketlen, bűnös butaságát okolta életük
sivárságáért. Ez elől menekült, előbb álmaiba átmentve a lelkét,
majd valóságosan is világgá szökve. Ha a képzeletében szőtt
mesékben szörnyek kerültek elő, azok holtbiztosan anyjára
fajzottak. Ha furcsa neszezés hallszott az őt rejtő bokrok környékén,
perverzeket, gyilkosokat, rémeket sejtető, aminőkkel áldott gonosz
szülei szokták volt ijesztgetni, a veszély is anyjára hasonlított.
Végül mégiscsak elmúlt az éj, és Jade előbújhatott. Egész nap
kószált, nézelődött, csodálkozott, és szerfelett élvezte, hogy senki
nem kommentálja, mit lát, hogy végre a saját szemével nézhet a
világra. Amely egy tizenhárom éves, brutálisan kritikus kamasz felől
nézvést sem volt gyönyörű, ám annál színesebbnek és
érdekesebbnek tetszett.
Este zsibbadt-fáradtan tért vissza a holmijait őrző bozóthoz, a
feje alá tette a kispárnát, és ha nyugtalanul is, de aludt néhány órát.
Hajnaltájt bukkantak rá a rendőrök, véletlenül; a közelben lelt,
langyosodó holttesthez keresgéltek nyomokat. Ezért aztán eleinte