Fable Jégtánc

neki egy rosszcsont felesége, meghalt szegény, mit ád az ég,
éppen a megismerkedésük évfordulóján. Ezzel jó kis szöget vert a
kliens fejébe, aki nekiállt régészkedni a múltban, és kiderítette:
tébolyult gyilkos végzett elődjével. Tiszta Kékszakállú-történet, bírod
még!? Nos, a bige összevetette a nyomozáskor összegyűlt
adatokat saját, a férjét illető ismereteivel, és erre az kezdett
motoszkálni a fejében, hogy tudja, ki volt a gyilkos. Na, egy
szerencsés pillanatban összepakolt, és meglépett a házból,
amelyben egyébként majdnem fogolyként élt. Állást, küllemet és
nevet változtatott. Jó ideig biztonságban érezte magát, aztán
egyszerre elhatalmasodott rajta a rögeszme: figyelik. Az ember,
kivált, ha nő, megérzi az ilyesmit, még akkor is, ha konkrét jelét
nem látja. Máskülönben kisvártatva a konkrét jelek is szaporodni
kezdtek. A kliens meg volt győződve arról, hogy a távollétében
járkál valaki a lakásában, összefogdossa a cuccait, különösen az
intimebb darabokat. Még később egyre vadabb, bizarrabb
nyomokat talált. Összecsomagolt, és elköltözött, de rossz érzése
nem szűnt meg. Elment a zsarukhoz, elmondta, mi bántja, mire azt
a választ kapta, hogy kevesebbet tévézzen, vigyázzon, mit olvas, és
ha valaki babrálni kezd a nyakán egy éjszaka, akkor nyugodtan
hívja fel őket a közismert számon. Nos, mivel viharosan közelgett a
nap, az évforduló napja, amelyen az előd is elhunyni kényszerült, a
kliens egyre idegesebb lett. Beállított Renishez. Hát én tegnap el is
mentem hozzá, jó előre megkértem, szót se ejtsünk a férjéről,
nehogy hisztériába hergelje magát. Körbejártam a lakást,
megnéztem az összes ajtót, ablakot, minden rendben lévőnek
látszott, de az én ujjamon a gyűrű megint nagy tüzet rakott,
úgyhogy az éjszaka előrehaladtával csak ültünk a bigével az ágy
két oldalán, kistányér szemeket meresztettünk az összenyitott
ajtókra és a lakásszerte égve hagyott lámpákra. Úgy dübörgött a
csend, mint a szívünk. Majdnem megsüketültünk. Egyébként
próbálkoztunk mi azzal is, hogy jobb kedvre derítsük egymást.
Sachel, nem is hittem volna, hogy annyi rengeteg morbid viccet
ismerek, amennyi tegnap éjjel az eszembe jutott! Esküszöm,
legalább a fele akkor fogamzott meg az agyamban! Nem
feszegetlek tovább, órákig nem történt semmi, már-már azt hittem,
szépen ránk pirkad a reggel, időnként körbedzsaltam a kéglit,