Fable Jégtánc

– Várom őket.
Az inas hátat fordított, és kiment.
Montana azt mondta:
– A franc essen bele.
És nem úgy festett, mint egy határozott férfi, kinek szerepében
csak az imént tündökölt. Rajtakapott, rémült fiúcskára
emlékeztetett.
– Ebből én kimaradnék – közölte Jade. – De te azért ne izgulj,
Jaco. Tartsd észben, hogy általában a zsarnoki anyjuktól rettegő,
szorongásos fiúkból lesznek a pszichopata sorozatgyilkosok.
Részemről visszavonulok a dívány alá. Szólj, ha megoldottad az
életedet.
A lány bukórepülésben foglalta el rejtekhelyét, ám gonosz
kuncogásával újra felborzolta a hűvösödni látszó Jaco idegeit.
A férfi lepisszegte, megigazította zakója ujját, rántott egyet
mandzsettáin, és kisétált a függöny elé.
Jade fél perc leforgása alatt megbánta az imént még vonzónak
tetsző ötletet. De aztán újfent kuncogtatónak találta a helyzetet.
– Micsoda meglepetés, anyám! – szólott Jaco a függönyön túl. –
Volt valami különös okod a látogatásra? Hiszen a bálban úgyis
találkoztunk volna. Milyen kedves tőled, hogy Del Maar urat is
magaddal hoztad!
A lány azt latolgatta a dívány alatt, hogy mennyi idő alatt
háborodna meg, ha képmutató társalgási gyakorlatokra
kényszerítenék. Öt percet adott magának.
– Azért jöttem személyesen, mert nem akartam telefonon
mondani, hogy nagyon remélem, a történtek után nem hozod
magaddal azt a... azt a kis testőrödet.
– Miféle történtekre célzol, anyám? – kérdezte Montana.
Hangsúlya hallatán a lány tudta már: Jaco visszatalált
eltökéltségéhez.
– Remélem, te is hallottad, hogy a rendőrség letartóztatta a
Cabrera-gyilkosság gyanúsítottjait, akik mellesleg Cantin emberei,
csakúgy, mint a te kis testőröd, akivel jó ideje megbotránkoztatsz
engem és a társaságunkat!
– Hallottam a hírt, anyám. Ha Cantin két embere követte el a
vérontást, akkor dicséret illeti a rendőrök gyors munkáját.