Fable Jégtánc

Eldobhatná, de nem dobja el!
Hátranyúlt, hogy félrerántsa a rakodótérbe nyíló apró ablakot. A
pöcök beragadt, az ablak nem moccant. A ráncigálásra csupán a
kormánykerék reagált; a furgon részegen kacsázott a sikamlós
pályán.
Jade a visszapillantó tükörbe lesett. Sehol egy teremtett lélek.
Megállt az út közepén, s a cipőt mellőzve kiugrott a kocsiból.
Hátraszaladt az Uzikkal.
Kinyitotta az ajtót, mire a rakodótérben kigyúlt a lámpa, ha
mégoly csekély fénnyel is.
A lány élesen felsikoltott.
Két férfi feküdt a csomagteret megtöltő lapos ládák tetején.
Halottabbak a halottnál. Vérük alvadozott.
Egyikük bokáig érő fekete szövetkabátot viselt, melyet átlósan
téptek fel a golyók. A halott férfi tágra nyílt, fénytelen szeme a kocsi
mennyezetére meredt, pilláin vércseppek dermedeztek.
A másik pasas szörmebéléses farmerdzsekiben hevert a
ládarakáson, bíbor tócsában. Őt alighanem hátulról gyilkolták meg.
Jade kinyújtotta a kezét, hogy felnyisson egy ládát, de mindenütt
csak vérbe nyúlt volna.
Bevágta az ajtót, szipogva visszanyelte rémülete könnyeit, és az
Uzikkal együtt a furgonba ült.
Gázt adott, és legott elsüllyedt, miként induláskor.
Már nem is kellett a ládákban turkálnia. Ráeszmélt, miért olyan
süppedékeny a megpakolt autó. Vas és ólom.
Hátramenetbe kapcsolt, újra a pedálra taposott. Együtt nyögött a
hörgő, jajgató motorral. S végre, kifaroltak az abroncsok ásta
mélyedésből.
Lámpafények csillantak hátulról.
Jaj, ne! A lerúgott fickók feléledtek, és utánam eredtek a
Mercivel!?
Tudta, ha nem téved, használnia kell az Uzikat.
A tükörre szegezte a tekintetét. A kocsi nem jött közelebb, nem
gyorsított. A világító hóban feketének sem látszott.
Csak egy éjkék Audi poroszkált mögötte.
Jade megnyugodott. Már amennyire megnyugodhatott, két
tetemmel és egy rakomány fegyverrel a fedélzeten.