Fable Jégtánc

írná ki még egyszer, amit az elmúlt hónapokban elviselt;
legközelebb abba is belehal, ha a pasas csupán fogat húzat.
A férfikéz viszonozta az érintést; Sachel felnézett, fáradtnak és
távolinak látszott, de sebei gyógyultával már lelke is élni készült.
A lány eltökélte, hogy segít neki; beszélt hozzá, s látta rajta,
figyelne ő, de képtelen; még fogva tartják a túloldalon, s
visszarántják, ha szabadulna. Jade sejtette, hogy kétségkívül azok
vannak többen, de hozzá képest vajon túlerőben vannak-e!?
A holdkőre nézett a férfi nyakában. A kő sejtelmesen derengett
telihold foglalatában, és szebb volt, mint hajdan, midőn előbukkant
az ócskás fiókjából, hogy lenyűgözze őt.
Egy álomhosszal később Sachel felébredt, immár az élet
térfelén; emlékképeket rakosgatott, s Jade rádöbbent: csaknem
minden megragadt benne, ami az elmúlt időben körülötte történt.
Tudott a műtétről, látogatóiról, Jade meséiről és igaz történeteiről, s
lassan szétválogatta a valót és az álmait.
Elkortyolta egy narancs levét, megesküdve arra, hogy egyedül is
elbírja a poharat, és el is bírta. Azután elbüszkélkedett egyszerű
örömeivel, olyanfélékkel, mint a látás, a nyíló-csukódó ajtó szelének
érzékelése fedetlen bőrén, a fogmosás, s mint például az önálló
pisilésben rejlő intimitás.
– Marokgyűrűt ígértél – emlékeztetett, megerősítve hitében a
lányt: a füle tényleg ébren töltötte a hosszú alvás idejét.
– Átmenetileg megszoríthatnád a kezemet – ajánlotta Jade.
– Ne hazudj – kérte Sachel, amikor ő a szorítás éreztén feljajdult,
mintha fájna. – Tudod, mit? Akár hazudhatsz is, hiszen jól ismerlek.
Beszélgettek, a férfi el-elszunnyadt, vissza-visszahúzta őt a
túlpart, ám egyre rövidebb ottlétekre távozott; közben rájuk
öregedett az éjszaka, és senki sem törődött velük, egy kurta
oda-vissza út után Sachel hirtelen felült az ágyon, és azt mondta:
– Szeretnék megfürödni. Segítesz?
Jade tudta, ha fordítva történik, ha ő kéri ezt azonos helyzetben,
óhaja vitába torkollik. Bólintott. Levetkőzött, és megállt az ágy
mellett.
Sachel a padlóra helyezte talpait, majd lassan felegyenesedett.
Arca mészpor-fehérre sápadt, s Jade fogta, tartotta és beszélt
hozzá, ájulás ellen; beszéltette, kérdésekkel bombázta – és talpon