Fable Jégtánc

– Ugye, csak viccel?! – sóhajtott Doopley, s hosszas keresgélés
után rálelt a szebbik mosolyára, amely többnyire bevált a női
ügyfelekkel szemben.
– Fenét viccelek. Remélem, okul az esetből. Sőt, javaslom,
vegye fel a referencia-sztorijai közé.
– Ismerek valakit, akinek módjában áll, hogy behajtsa magán az
adósságát.
– Mit nem mond? – álmélkodott Jade.
– Jól hallotta. Van egy emberem, mellesleg az ő házát is én
kiviteleztettem, mégpedig teljes megelégedésére, aki képes arra,
hogy kiveresse magából a pénzemet.
– Hát ez unfrankó – sóhajtotta a lány.
– Nem "unfrankó". Hányszor mondtam magának, hogy így nem
beszélünk?! Miféle szóösszetétel ez?!
– Valóban adósa vagyok: sokat tanultam magától
emberismeretből. Nyelvtanleckéinek viszont semmi hasznát nem
vettem. Minden egyebet kifizettem. Távozna?
Doopley felállt, kék szeme elfeketült.
– Vegye tudomásul: ha legközelebb kivitelezőre lesz szüksége,
engem hiába keres meg!
Jade bólintott, s önfegyelmének hála, nem fakadt ki belőle a
nevetés.
Nazir könnyesen fogadta másnap.
– A cipőmbe vizeltem a röhögéstől – újságolta. – Kaptam egy
megbízást.
– Tudom. Kivel veretsz meg?
A herkules elővett a fiókból egy marék bankjegyet, és
meglobogtatta.
– Richie Doopley adta a fejedért; gondolom, belőled vasalta ki.
Visszakapod, ha elkedvetleníted a tagot.
– Mennyire? – kérdezte Jade.
– Jócskán – felelte Nazir. – Ez eszméletlen! Mit mondtál neki, mi
a foglalkozásod?
– Úgy tudja, hogy éltes hölgyeket tornáztatok.
– Nem rossz. Mozgasd meg őt is.
Néhány napig nem jutott idő a megbízásra.
Jade vizsgázni járt. Cserébe érettségi bizonyítványt kapott, a