Fable Jégtánc

volna beszereznie. Kezdetben Jade-del felváltva vezettek a téli
üdülőhely felé tartó kacskaringós, keskeny szerpentinen. Jóízűen
elvitatkozgattak azon, hogy vajon hóval csipkézett hegyek, vagy
effektíve hóból lévő hegyek tornyosulnak-e föléjük. Mindegy is volt,
meg nem is.
A kocsiba szerelt hőmérő, amely mínusz öt fok alatt élénk
ciripeléssel figyelmeztetett a zegernyére, végigtücsközte a több
órás utazást.
Tilton szaxizásba fojtotta minden aggályát. Ha lélegzetvételnyi
szünetet tartott, követelte, hallgassanak időjárás-jelentést. Amitől
persze cseppet sem lett boldogabb, hiszen az éteri hangok a
helyzet fokozódását ígérték, és egyre azt hajtogatták: ilyen időben
épeszű ember ki nem mozdul a kandalló mellől.
Tündöklően, vakító fényesen hideg volt, a kocsi motorja hörgött
az emelkedőkön; a hajmeresztő, síkos lejtőkön viszont
macska-módra dorombolt, miközben a kaszni saját súlyától
megsarkantyúzva lefelé vágtatott.
Az úti körülményeknek hála, egyikük sem fázott, sőt, többet
izzadtak, mint a legbőszebb nyarakon. A jégpálya időnként
rövidebb-hosszabb alagutakon bújt keresztül, néhol fából-fémből
eszkábált tetőféleség borult az út fölé, amely – Bárd szerint – a
lavina felfogására szolgált. Az ostoba hó mindezt nem tudta, ezért a
legelképesztőbb helyeken omlott az útra és emelt torlaszokat.
Már-már hozzáedződtek, hogy néhány kilométernyi kacskaringózás
után ki kell pattanniuk a kocsiból, havat lapátolni.
A hóláncokkal felékszerezett terepjáró szerette letaposni a
hebehurgyán félrehányt görgeteg maradékát, imádta a vészes
lejtőket, mi több, a billegő fahídakon való átkelést egyenesen
romantikusnak találta, csupán hegymenetben kedvetlenedett el.
Jade sokat tanulhatott volna a téli vezetésről, ha a zsaru, azt
hangoztatva, hogy képtelen ölbe tett kézzel ülni, ki nem űzi a
kormány mögül. Félúton járhattak, amikor Bárd megelégelte a
gyakori helycserét, és kijelentette: ő a kormányos. Azután nagyképű
oktatásba fogott, főként lejtőn lefelé, midőn Tilton a szemébe húzta
a sapkáját, és fehérülő ujjakkal csimpaszkodott a szaxijába, Jade
pedig ujjongva fészkelődött afölötti örömében, hogy már megint a
mélység felé csúsznak. Motorfék, magyarázta a zsaru, nem