Fable Jégtánc

gyakoroltak, majd komolyra fordították tevékenységüket, és
átengedték magukat a zenének.
Előbb a Kísértést adták elő, felelgetős, feleselős modorban.
A lány felült az ágyban. Bámulta a szobába szüremlő,
porszemcséket rezgető fénynyalábot, az utcai lámpa által az ablak
négyszögébe rajzolt platánfa-kísértetet, s hallgatta Tilton
fulladt-mély hangján a lelket kérincsélő, sündörgő, komisz Ördög
mind dühödtebb követelőzését, a végül már szinte hason csúszó
rimánkodást; és elhitte a dalnak, elhitte a hiábavalóan megkísértett
Bárd tiszta-mély hangjának, hogy elég a boldogsághoz, ha szereted
az életet, még viszonzatlanul is elég, hiszen ez a szeretet
megláttatja veled az egyszerű szépségeket, és forrásvíz-üde
harmóniával tölt el.
A Jégtánc-blues hallatán újra elfogta a jól ismert, bőszítő érzés:
sírnia kellett, és sírt volna, ha nem költi el a könnyeit a
fürdőszobában, hiszen Tilton zenéje, szavai, szaxijának túlcsorduló
hangja elgyönyörítette, megrázta, lesújtotta.
A dalonc is el-elfúlt éneklés közben, de azért vitézül kitartott, s
végezetül megjegyezte, hogy tíz éve, midőn nagyfiúvá válását
ünnepelte kedvenc bár-szaxofonistájával, tudta, mekkora
tehetséggel sodorta össze a sorsa, de azt azért nem hitte volna,
hogy ekkorával, s mert mindkét pasas mélyen meghatódott, Tilton
néhány éktelenül hamis hangot facsart ki a hangszeréből, hátha
ettől megkönnyebbülnek.
Azután felkerekedtek, besomfordáltak a leányszobába, megálltak
az ágy mellett, leróni a jó éjt-csókokat, s Jade, bár megfogadta,
hogy két marékkal osztja szét közöttük szeretetét, hirtelen sutának
érezte magát, s úgy tett, mintha aludna, mert szégyellte volna, ha
orrhangon szólal meg, ha mégis kitódulnak a könnyei, amikor
megköszöni nekik szomorú-szép élményét, s elátkozza őket,
ugyanezért.
Úgy tett, mintha aludna, s ők úgy tettek, mintha elhinnék neki;
Tilton ismerősen poros szakállszagú homlokcsókját Bárd friss
sörszagú halántékcsókja követte, majd behúzták az ajtót, és
folytatták a zenélést, és aznap éjjel senki sem aludt, talán a
szomszédságban sem, de senki nem is tette szóvá.