Fable Jégtánc

– De jól nézel ki! Kopaszodsz.
– Egy hónap alatt egyetlen hajszálat találtam a fésűben.
– Mert csak egyszer fogtál magadra fésűt. Ha hullott tincsekre
vagy kíváncsi, nézd meg az ujjaid közét.
– Hát – látta be sóhajtva Bárd –, vicces vagy. Mikor takarítottál
utoljára? Most már ne fáradj, élből hívhatod a ciánozókat.
– Megvárhatnád őket. Gondolom, téged is szívesen lefújnak.
– Tényleg elhagytam magam mostanában – ismerte el a zsaru. –
Nem eszem, viszont iszom, és hetek óta nem találom a
mosodásom címét. Szerintem nem tudnál kisegíteni a magadéval.
– Tényleg nem, de nem is fontos. Éppen meghalni készültem,
amikor jöttél.
– Te sosem unatkozol. Nos, örülök, hogy láttalak. Könnyen
megőrizlek az emlékezetemben: feledhetetlenül pocsék vagy ma.
– Mintha tükörbe néznék, amikor látlak.
– Leszel még csúnyább is, csak gondolj arra, hogy mától
nyugodtan félhetsz.
– Nem félek. Szégyenkezem.
– Miért?
– Szégyenletesnek találom, amit művelek. A Cabrera-ügy csak
hab a marcipánon, azt bizonyítja: jó okom van a szégyenletre.
Bárd leejtett állal meredt a lányra. Nyakán vadul
páternoszterezett a kis csont. Kinyújtotta a kezét, de képtelen volt
megérinteni a köntös vállát.
– Kicserélem a kötésedet – mondta tétován. – És meghallgatlak.
– Nem sietsz?
– De.
– Nem utálsz?
– Akarom, de nem mindig sikerül. Tudnál segíteni: ótvarolj egy
kicsit. Kopaszodom?
– Jól áll, ha mondom.
A zsaru elvigyorodott. Öt ujjal hátrafésülte haját a homlokából.
Követte a lányt a fürdőszobába.
Jade megállt a mosdókagyló mellett.
– Gondolom, előbb bemosakszol.
– Konkrétan steril leszek, ha megtörlöm a kezem a
nadrágomban.