Fable Jégtánc

Másnap arra toppant a gályaterembe, hogy társai Nazirt
szorongatják.
Madámjuk csak a vállát vonogatta, és azt ismételgette: elég baj
neki az, ami történt, még a nyakába találnak zúdulni a hekusok,
úgyis régen kóstolgatják már a szalonját, hogy hát az nem is
akármilyen kondi-terem, hanem bérenc-képezde, és ő már azt sem
tudja, kit kenegessen meg a magas hivatalokban a nyugalma
végett. Különben is, tőle csak embert kértek, könnyed testi
sértegetés céljából, mit tehet ő arról, hogy valahol valakik
belekavartak a fekás üstbe.
Azután a társak Jade körül sorakoztak fel, s tőle óhajtották
hallani, miként zajlott a bál.
– Nem volt puszta kezes – mondta a lány, keményen Nazir
szemébe nézve. – És a legkevésbé sem volt zavartalan. Alain lassú
kínhalált halt. Odacsődült az összes zsaru, égiek és földiek. Alig
tudtam meglépni. De a gazda megkapta a betevőjét.
– Miért nem ölted meg?! – habzott az egyik kolléga, Olló
csúfnevű. – Kinyíratta Alaint!
– Láttam a reggeli híradóban, mi maradt belőle – bólogatott
komoran a homokzsák alakú Victor.
– Sztár lettél, téged is láttalak! – újságolta a százkilencvenhat
centis, mindig vihorászó kínai fickó, CsámCsong becenevű. – Már
ha te voltál az a nyakba húzott sapkás fazon, akinek a viháncolását
filmre vette a helikopter kamerája. Ez a csaj egy női Jackie Chan!
– Azért nehogy elbízd magad – intette Olló. – Nem te voltál a fő
sztár a reggeli zaftosban, hanem az a három pasas, akik nyuszi-,
bárány- és tehén álarcban berontottak egy ékszerészhez,
összesöpörtek pár marék brillt, és aztán nyomtalanul felszívódtak. A
biztonsági kamera szépen felvette őket. Nyuszi! Meg bárány! A
bamba tehén ripityommá lőtte a brillész kirakatát! Röhögtemben
leszaggattam a pizsim gombjait!
Nazir elunta, hogy farkasszemet nézzen Jade-del.
– Menj ki Olaszhoz a sunyiba, és tanulj még tőle valamit! Nehogy
itt lógj, ha netán a zsaruk meglepnének! Mondd csak, a pacákod
haverja, az a langaléta hekus mennyit tud a dolgaidról?
– Nem az én haverom. Elviszel Olaszhoz?
Nazir szinte felsikított felháborodásában.