Fable Jégtánc

– Ha léteznek egyáltalában komoly dolgok, akkor ezek egyike az
orgazmus – mondta Bárd.
– Becsszó?
– Úgy is kifejezhetném magam – dünnyögte Tilton hosszabb
köhögésroham után –, hogy a szerelem nem gagyi.
– Sze-re-lem?! – értetlenkedett Jade.
A zsaru egy maréknyi fiktív vizet sepert le a homlokáról.
– Sze-re-lem. Majd egyszer részletesen kibeszéljük. Most csak
annyit, hogy ezentúl ki ne menj a házból védőgumi nélkül. Tilton,
azt hiszem, ez a te tiszted. Mesélj neki kósza tripperekről,
banyaszerű hölgyekről, akik nem éppen nettek, de mindig készek
bevetni a horgolótűt egy nem kívánt magzat ellen, meg effélékről.
– Rengeteget olvasok – jelentette ki Jade. – A technikáról nem
mondtatok semmi újat. És volt gumi, láttam.
– Hurrá. Más egyéb? – kérdezte a bárzenész. – Van még valami
tagló a tarsolyodban?
– Megtanultam vezetni! – vágta ki büszkén a lány.
– Ma?! – csuklotta Bárd, olyan hangon, mintha sírna.
– Ma hát! Mivel tegnap még nem tudtam.
– Már csak az a kérdés, holnap tudni fogod-e.
– Attól tartok, megint szemétkedtek velem – állapította meg
Jade.
Bárd kivett a zsebéből egy kulcsot, és a tenyerébe tette.
– A kocsimat nyitja, indítja. Te vagy az első, akinek odaadom. Te
megmutatod, hogy konkrétan tudsz vezetni, mi meg elhisszük.
Korrekt?
Felkeresték a kapu előtt veszteglő Fordot.
A lány kinyitotta az ajtót. Kulcs nélkül.
– Szintén ma tanultad? – nyikkant Bárd.
– Konkrétan ma.
– Olyan ez a hirig bige, mint egy bűnügyi panoptikum – mondta a
zsaru.
– Én szeretem – sóhajtotta Tilton.
Jade bemutatta tudományát. A pasasoknak el kellett ismerniük:
tényleg vezet, méghozzá jól; de nem nézték el neki azt a
csekélységet, hogy fogalma sincs a közlekedés szabályairól, s a
táblákról azért nem vesz tudomást, mert azok kívül esnek