Fable Jégtánc

– Nem, nem – tiltakozott Jade. – Szerintem félreért. Mindig ilyen
szeretőre vágytam. De ha nem szállhatok le a dagonya-ágyról,
rögtön rosszul leszek. Valami tengeri betegség lehet. Nincs itt egy
jegesmedve bőr?
Összekapaszkodva a szőnyegre gurultak. Ezúttal Montana került
felülre.
– Jobb? – kérdezte.
– Lehetne tökéletesebb.
Az lett. Így hát újabb fejvesztésen kapták magukat.
Jaco nem bírt néma maradni, s Jade hamar lehunyta a szemét.
– Nem tudom elhinni – mondta a férfi, jóval később, pezsgős
pohárral a kezében. Törökülésben ült a szőnyegen, mindössze egy
díszpárnával takarózva.
– Semmiképpen se erőltesse – javasolta a lány, nyíltan
szemlélve a szolárium-barna, sima bőrű, esztétikus testet. – Jaco,
magának fölösleges luxus az öltöny. Így is teljesen szalonképes.
– Szeretném, ha velem aludna.
– Folyton háborgatnánk egymást.
– Úgy érzem, sosem laknék jól magával.
– Ne kockáztassunk. Elmegyek.
– Maradjon. Egy héten belül semmiféle báli esemény nem
várható.
– Nem bánnám, ha teljes bálelzáródást kapna.
– Nagyon unja?
– Nagyon. De maga ezzel ne törődjön.
Montana letette a poharat. Jade szájához hajolt.
– Szeretnék kiigazodni rajtad – sóhajtotta.
– Rém egyszerű.
– Nem akarlak elveszíteni.
– Épp csak hazamennék egy kicsit.
– Miért?
– Rég aludtam parkban, és szőnyegen sem tudnék.
– Látlak még?
– Csak hívnod kell. – Jade megcsókolta a férfit, majd a
homlokához simította a homlokát. – Szeretném kimondani, amit
szívesen hallanál, és nem lenne hazugság, de nem megy. Top Gun
vagy, Jaco. Ezt majd felfogalmazom valami választékos szintre. Adj