16.10.2018 Views

Fable Jégtánc

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

– Kár a babráért.<br />

– Mihez kezdünk egy sült depressziós bigével?!<br />

– Pár napig ágyban hagyjuk – mondta Bárd. – Hátha beheged.<br />

Merő seb és véraláfutás.<br />

– Lelkileg máris oszlásnak indultam – felelte Jade. – Mi az, hogy<br />

valaki jobb nálam?!<br />

Bárd lesütött szemmel, szerényen megjegyezte:<br />

– Vagyunk néhányan.<br />

A lány ráhagyta, s álomba ájult.<br />

Patkányodú-szerű sötétbe került, félelem zümmögött a ragacsos<br />

levegőben, mocskos rongyokba bugyolált, görnyedten surranó<br />

lények vették körül, emberre formázók és mégsem emberiek.<br />

Csakhamar átragadt rá a rettegésük, noha nem tudta, mitől is kell<br />

félnie. Együtt osont a többiekkel, meg-meglapult, majd velük együtt<br />

leste – gyáva alázattal! – a közéjük toppanó fura teremtményt;<br />

melyet mintha fából metszettek volna: egy síkidom bukkant fel a<br />

folyosón, nem járt, olyasformán haladt, miként egy szögletes kerék.<br />

És ez az akármi lehetett ott a Mindenható; kénye-kedvére irtotta az<br />

emberféléket. Ha eldurrantott egy felfújt luftballont, Jade mellett<br />

valaki felfúvódott és szétcsattant; ha a döcögősen görgő rémből<br />

elszállt egy kés, valamelyik rettegőnek kifordult az összes zsigere.<br />

Az elfuserált fafigurára fajzott akármi közönyösen pusztított.<br />

S amikor a lány azt hitte, belefásult már a félelembe, őrá került a<br />

sor. A síkidom felfújt egy luftballont, és midőn az elpukkant, Jade-et<br />

iszonyú fájdalom emelte el a földtől, hegyesre püffedt a hasa, majd<br />

szétrobbant. Hallotta saját kínsikolyát, holtan hevert a mocsokban,<br />

miként egy darab rongy, és tudott minderről: holtáról,<br />

megsemmisüléséről! Ez maga volt a borzalom.<br />

Az ágyon fekvő lány sikoltott álmában, teste hídba feszült, s nem<br />

ernyedt.<br />

Azután azt álmodta, hogy újraéled, de nem kérte ezt az életet, a<br />

testét-lelkét lucskosító, szűkölő félelmet, és mégis, amikor egy átlós<br />

irányú géppisztolysorozat kettészakította a törzsét, olyan fájdalmat,<br />

olyan élnivágyást és veszteséget érzett, akár egy elevenen élő lény.<br />

Ezzel még nem volt vége, az álom újra és újra feltámasztotta,<br />

majd ismét elpusztította, és nem volt menekvés, nem lehetett<br />

kikapaszkodni belőle.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!