Fable Jégtánc

– A barátnőmé.
– Mégsem szakítottál?
– De igen, szakítottam.
– A csajjal igen, a kocsijával nem?
– Ó, hiszen csak az imént voltál szemtanúja annak, hogy az élet
nem olyan egyszerű, mint vasárnapi újságban a keresztrejtvény.
– Tehát nem szakítottál.
– De, szakítottam. Ám nem úgy szakadt, ahogy elterveztem. –
Bárd tenyéréllel a kormányra csapott. – Voltaképpen mi közöd
hozzá?!
– Semmi – húzódott vissza a lány. – Okosabb, ha a saját
dolgommal törődöm, hogy vigyem is valamire, nemde!? Érzékelted,
milyen elegáns volt a pasi? Huhh! Egy hajszál, egy morzsányi korpa
sem volt az öltönyén. Ilyet eddig csak a moziban láttam. Montana
elegáns, finom, érzéki, úr.
– Hímes tojást is tud tüsszenteni – morogta a zsaru.
– Biztos, hogy a spermabankárok versengenek a magjáért.
Megemlíthetnéd a barátnődnek: vegyen egy tubusnyit, tartsa a
frigóban; tüszőrepedéskor csak csőre tölti a tubust, aztán lesz neki
tüchtig csecsemője. Minek fárasztaná magát veled?! Láthatod a
példámon: egy gyereknek nem kell apa, se anya. Talán még
megérem: tubusok és Petri-csészék közt fognak bonyolódni ezek a
dolgok.
Bárd összeborzadt.
– Bolond kedvencem, befognád!? A legrepedtebb sarkú utcai
lotyót sem bátorítanám arra, hogy Montanától foganjon kölyköt.
Szállj le a barátnőmről.
– Miért mondod? Mire számíthat tőled? Marha nehéz szülése
lenne. Képzeld el a nyolc kiló önsúlyú újszülöttet, amint több
kötetnyi törvénykönyvet szorongatva, szaxofonnal a nyakában
világra jön! És legott lelkizni kezd! Brrr! Bezzeg Montanától picinyke,
biliárdgolyóra beretvált, egyből pelenkatiszta gyereket szülne.
– Hogy' juthat eszedbe ennyi baromság!?
– Tőled. Nem te szövegeltél a vasárnapi rejtvényújságról?! És
ezzel elárultad, hogy helyzeted változatlan: bár kedvenc Fordod
feláldozása árán is szakítani próbáltál, a csajnál volt az adu-ász:
halványan kilátásba helyezte az apaságodat. Remélem,