Fable Jégtánc

Gondolkozott a történteken, és nem túl sokat értett meg belőlük.
Nazir a szeme láttára veszett meg, ő mégsem vett észre semmit;
Citromról nem is szólva. Mi jöhet még?
Mintha kérdésére válaszolna, felrikoltott a telefon, s bármily
hihetetlennek tetszett, Montana személyesen beszélt hozzá.
– Szeretném, ha már délután találkoznánk, hogy kettesben is
lehessünk. Ide tudnál jönni öt órára?
– Oké – felelte Jade.
– Oké? – ismételte Jaco. – Nem hangzott lelkesen.
– Ötkor ott leszek.
A lány kipattant az ágyból, beült a Blazerbe. Délutánig csavargott
a városon kívül; egy tóparti hotel teraszán ebédelt.
A szemközti asztalnál ülő pasas kedvtelve legeltette rajta a
szemét, majd a belső zsebébe nyúlva szögletes púderkompaktot
vett elő, és hosszan nézegette magát tükrében.
Jade azonban tudta: ez csak érzéki csalódás. A doboz nem más,
mint menedzser-kalkulátor, gazdája nem az arcára kenendő
hímport tartja benne, csupán az emlékezetét. A pacák hiszi, hogy
imponál, ha előrántja zsebagyát, s közben üres feje is kiszellőzik.
– Beírhatnám holnapra? – kérdezte a pasas, ujjait a prünty
gombjai fölé lebbentve, akár zongorista a koncert kezdetén.
– Ebben az életben már minden napom táblás – felelte Jade.
– Ó, milyen kár! – sóhajtott az udvarló, elsüllyesztve a
zsebféltekét.
Jade, pontban öt órakor, Montana könyvtárszobájába lépett. Az
inas köhintett, meghajtotta felsőtestét, és kihátrált.
Jaco megszólalt az oldalajtón lógó bársonyfüggöny mögött:
– Gyere be.
A lány áhítatosan a szentélybe óvakodott. Hát most megtudja, mi
van ott. Gúlába rakott géppisztolyokra, pezsgős üvegektől
roskadozó polcokra, néhány tartalék kalucsnira számított.
Színházi öltözőre emlékeztető, intimen megvilágított, ablaktalan
szobában találta magát. Nyomasztó színösszeállítású keleti
szőnyeggel letakart heverő állt a bal oldali falnál; az ajtóval
szemben elhelyezett asztal fölött díszkeretes tükör függött, egy
rúdon váltás öltönyök csimpaszkodtak, egy tölgyfa szekrényke
hűtőgépet rejtett.