Fable Jégtánc

de nem kedvellek, a barátaidat nem látogatom, a becézgetést
rosszul tűröm, a fenyegetést pláne.
Nazir elsötétült. Néhányszor balról jobbra rázta a fejét, de nem
chorea-roham okán, csupán egy zavaró hajtincs lógott a
homlokába.
– Oké – mondta sziklaridegen. – Megmondom Montanának.
– Köszi, kedves vagy. Mehetek gyakorolni?
– Mehetsz. Adok egy tanácsot: gyakorolgasd, hogyan lehet
sikkesen összeesni, miután hátulról beléd eresztettek egy tár ólmot.
– Begyakorlom – bólintott Jade. – Tüchtigen fogok lerogyni,
akárcsak egy úrinő. Viszont-tanácsot adok: még ma menj el a
fogászodhoz, és készíttess tartalék fogsort, hogy kéznél legyen,
amikor legközelebb kiejted a szádon a halcsalit.
A lány az öltözőbe viharzott. Pár perc múlva megjelent az
edzőterem ajtajában, végignézte az izzadó pacákokat, és összevont
szemöldökkel rájuk förmedt:
– Szidtátok az anyámat?!
Mivel beléjük kötött, jól megverték.
Azután köré ültek, orra vérét törölgették, egyiküktől kapott egy
szelet csokit, s midőn már nevetgéltek, Jade megállapította, hogy
azért nem lát közöttük szóba jöhető pasast, mert túl fiatalok,
egyikük sem idősebb huszonötnél.
A lány felnyögött.
Istenem, gerontofil vagyok!
Ezen újra feldühödve talpra szökkent, és folytatta a gyakorlást.
Később, zuhanyozás közben eltökélte, hogy a Teherán felé sétál
haza, beugrik a fosszíliához, és megköszöni az ajándékot.
Felöltötte a legginggel kombinált farmernadrágot, fehér alapon
fekete pöttyös selyemmel bélelt, csupa-cipzár bőrmellényét, s ekkor
ismét eleredt az orra vére. Hátrahajtott fejjel, fél kézzel a
zsebkendőt szorítva öltözött tovább, majd így lépett ki az utcára.
Az égbolt szelíden kéklett, az éjjel lehullott hó piszkos kupacokba
tornyozva kásásodott a járdaszegély mellett. A fák szórakozottan
potyogtatták hidegcsípte leveleiket.
Jade nyakficamosan bandukolt, időnként elvette orrától a
zsebkendőt, s megvizsgálta, elállt-e a vérzés. A sarokhoz közeledve
kinézett egy szemétkosarat, és célba vette a marokra gyűrt