Fable Jégtánc

Hiába, az élet nem tövig marcipán.
Jade csupán néhány háztömbnyit kocsikázott, ám addig is
méltatlanul bánt a Mercivel.
Azután lefékezett egy járdaszélen ácsorgó zsaru mellett,
gondosan bezárta az autót, lesimított róla néhány porszemet, majd
a rókafarok-díszes kulcsot a hökkent poszt markába tette: – A
papám Mercije – mondván.
– A papám stukkere – csacsogta azután otthon, az asztal
közepére csapva a műtárgyat.
Két fürkész szempár is meredt rá, Tiltoné és Bárdé.
Mindazonáltal a pasasok gondterheltnek rémlettek, s szemlátomást
nem szervi baj gyötörte őket.
– Mi van? – kérdezte Jade. – Megint a halálhíremet hoztad?
Képzeljétek, találkoztam a papámmal! Amikor meglátott, kitörő
örömében egyből pisztolyt rántott. A mamám is ott volt, aztán
odahozta a Mercit is. Tök snassz kocsi, csalódtam a márkában.
Nem volt abban se automata sebváltó, se légkondi, se hátvakaró.
– Na jó – adta be a derekát Bárd. – Sosem szünetelsz? Minden
lépésedre esik egy stukker-história? Egymagaddal megtöltenéd a
horror-múzeumot.
– Köszi, kedves vagy, karmollak. Mit szólsz a haverodhoz,
Tilton? Egyszerűen CACIB a pasi. Fajtagyőztes.
– Melyik történettel startolsz? – kérdezte a zsaru.
– Rád bízom a választást. Noha ma semmi különös nem történt,
leszámítva Olaszt, merthogy neki telement a háta szálkákkal, aztán
dumáltam kicsit a fosszíliával, aki tök jókat mondott arról, hogy sült
bolond vagyok, végül jött a papa a mamával, a stukkerrel és a
Mercivel. Ja, meg a kérőm is ott volt, de nem is vettem észre addig,
amíg be nem mázolt a papának. Na! Mi a ragyától vagytok olyan
ünnepélyesek, mint egy fáklyásmenet?
– Komolyan beszélsz? – mozdult meg Tilton, a tenyerére fektetve
a pisztolyt. – Apádtól vetted el?
– Hidd el, nem maradhatott nála. Nem valók egymáshoz. Ez a
stukker hozzá képest egy IQ-bajnok.
Bárd elvigyorodott.