Fable Jégtánc

népség csinálja; a kertjükbe surranva nap mint nap valami zöldes
penésszel locsolásszák a baromfit, puszta gonoszságból.
Jade örülhetett volna, hogy szülei végre nem vele foglalkoznak,
ám mert egy idő után torkig telt a kakas-témával, és mert amúgyis
torkig volt a családi zárt osztállyal, és mivel éppen végzett egy
elmebajtani könyvvel is, felhívta derék, beteg elei figyelmét arra,
hogy ők aztán igazán mindent megtettek annak érdekében, hogy
nyugodtan paranoiásak lehessenek. Nem kevés fáradságukba
került, de elérték: közutálatnak örvendenek, leszámítva azt a
kevésnyi velük egyívású illetőt, aki még szól hozzájuk.
Jade-et félig-meddig agyonverték; halmazati büntetésül újabb
különórára íratták be.
És a szélkakas-ügyet is megoldották: apja eltervezte, hogy
cselekedni fog, s mint ilyenkor mindig, leült enni. Ezúttal azonban
mégsem sikkadt el a tennivaló, Hildy éberen őrködött a családfő
ígérete fölött.
Így hát egy ködös hajnalon Larry kilopódzott a kertbe, ásót
ragadott, és gödröt kapart a földbe. Belehelyezte és betemette a
szélkakast, végül egy félmázsás követ gördített rá. Néhány napig
szinte boldogan éltek, azon kacarászva, milyen pompásan kitoltak
az utcabéli szemét népséggel.
Jeges veríték csordogált Jade hátán, mire az emlék végére ért.
Tudta, hogy nem csupán bűntudat ellen kell szüleire gondolnia,
tudatalattijának egyéb célja is van ezzel, s már-már ráocsúdott, mi
az. A családi zárt osztály légköre sokat formált rajta. Évek óta csak
menekül, nem a józan ész vezérli, hanem a pánik.
És íme, válaszúthoz érkezett. Tilton halott. Ó, dehogy! Tilton él,
csupán asztráltestté olvadt. Bárd lelécelt, gyáva lévén ahhoz, hogy
éppen őt merje szeretni.
Már nem kell futnia. Beledöbbent a felismerés: azt kell
eldöntenie, valóban így akar-e élni; csakugyan bérgonoszként
óhajt-e karriert csinálni!? Bárdnak igaza lehetett, amikor sürgette:
addig határozzon, amíg jóvátehetetlen tett nem terheli. Még nem
késő.
A varázsos levegő átfújta a tüdejét, és megborzolta lelke
felszínét is. Eltökélte, hogy gondolkozni fog, majd, nemsokára; ha
elcsendesedik benne a keserű, dühös fájdalom.