Fable Jégtánc

Bekapcsolta a rádiót. Reklám reklámra hágott, boldog lihegés
lengett az éterből, a búgó nők mosóporféleségeknek és röpképes
intim betéteknek örvendeztek, a szívdermesztő férfihangok dögös
dezodoroktól ujjongtak.
Az út másik oldalán sárgán villogó tetőlámpákkal hóeke
közeledett, akár valami fémszörny, rettentő állkapcsa spriccelve
túrta a havat.
Jade elnémította a rádiót, átváltott a magnóra. Diszkózene
dübörgött a hangszórókból.
Szép. Halottaskocsi, táncdallamra.
Ekkor kék tetővillogó fénye bűvölte meg. Száz méternyire lehetett
előtte.
Zsaruk!
A gázra lépett, fejében sötét elhatározás körvonalazódott. A jobb
oldali ülésre készítette a géppisztolyokat.
A zsaruk ügyet sem vetettek rá. Az árokba fordult személykocsik
körül sürgölődtek.
Jade a gyűrűjéhez fohászkodott.
Add, hogy ne kelljen megölnöm valakit. Add, hogy legalább
zsarura ne kelljen lőnöm!
Ment tovább. A furgon meg-megcsúszott, mégsem vett vissza a
gázból.
A külvárosba érve felidézte fejében a további útvonalat. Hajtott,
halálos eltökéltséggel.
Mintha karneválra érkezett volna. Hótúró szörnygépek állkapcsa
csattogott körös-körül. Vijjogó mentőkocsik, rendőrjárőrök robogtak
mindenfelé. Sárga, piros és kék tetőfények vibráltak úton-útfélen.
A város eszét vesztette a havazástól. Hófalók rohantak
lakomázni, hisztérikus autósok ütköztek egymásnak, robotolhattak a
baleseti sebészek, és nyilván rengeteg gipsz fogyott.
Jade zavartalanul hurcolta szörnyű szállítmányát, senkit sem
érdekelt. Talán akkor sem vonhatta volna el a figyelmet a
meteorológiai körülményekről, ha a hajuknál fogva vonszolja maga
után a véres hullákat.
Hópánikban őrjöngött a város.
Amit a felhők fehérre cukroztak, azt a gépek sebtében
visszafestették feketére. Amint tovagurultak, a hó újra bevonta a