Fable Jégtánc

lassan összeszedem magam. Holnap valami temetésre kell
mennem Bárddal, de azután rögtön dologhoz látok. Mindenekelőtt
kerítek egy kivitelezőt, mégpedig ügyeset, aki rendbe szedeti a
kéglit. Akárkit nem hívhatok, elvégre itt lakunk, és nincs szükségünk
seregnyi hülyére, akik tatarozás ürügyén halálra zaklatnak
bennünket. Sürgős a dolog. Nem várhatunk tavaszig, máris
hosszabbodnak a nappalok, egyre erősebb fény ömlik be az
ablakokon. Mielőbb festetni kell, hogy feltehessem a függönyt.
Tetszene egy laza, ekrü-színű csipkefüggöny? Kissé ódon, de
éppen ezért hangulatos. A kandik ellen pedig választhatnánk
valamilyen bambuszredőnyt, mintásat vagy minta nélkülit. Az nem
sötétít, csak leskelni nem enged. Ha egyetértesz, a falak fehéren
maradhatnának, hogy minél világosabb legyen a lakás. Mázlisták
vagyunk ezzel a kéglivel. Egész nap fürdőzhetünk a fényben, nem
lesz örökös félhomály, mint a régi romban. Meglátod, jót fog tenni
az egészségednek. Most mennem kell, Nazir vár. Muszáj
dolgoznom, a felújításhoz rengeteg pénzre lesz szükségünk. A te
számládhoz egyelőre nem nyúlunk, oké!? Ha beszélsz Bárddal,
puhatold ki, mi lelte. Aggódom érte. Olyan üres a szeme. Na, szia.
Jade kirobogott a házból. Az utcán megtorpant, és megpróbálta
betájolni magát, de nem és nem jött rá, hol van.
Végső kétségbeesésében megszólított egy szőke copfos, nyurga
fickót, s az útba igazította a legközelebbi metróállomáshoz.
– Hallom, bekrepált a krapekod – fogadta Nazir, begipszelt lábát
az íróasztal lapján hevertetve.
– Nahát, fogadd részvétemet – felelte Jade udvarias
szánakozással. Hirtelen elmosolyodott. – Képzeld, elköltöztünk! A
kégli pazar: teljesen napfényes, akár egy reklámfilm! Ugyanis
kördéli fekvésű!
Nazir előrehajolt összefirkált gipszcsizmája fölött.
– Milyen az a kördéli fekvés?!
– Kérdezd meg Tiltontól. Imádja!
A herkules köhintett, felvont szemöldöke a homlokán ragadt.
– Voltaképpen azért hívattalak, mert volna néhány meló. Persze,
ha nem vagy jól, nem muszáj megcsinálnod. Menj szaniba, idegi
alapon. Pár hétig elnélkülözlek.
– Ki mondta, hogy nem vagyok jól?! Biztosan az irigyeim