Fable Jégtánc

A lány reménykedett, hátha mégsem ő az.
Ekkor a fehér szmokingos fickó társa, egy kerek fejű, masszív
bútordarabra emlékeztető alak, felfigyelt Montanára. Tolakodó,
bántó bámulásba kezdett. Vészesen részegnek látszott.
Imbolyogva hallgatta a rendőrfőnök pohárköszöntőjét, amely
nagyjából arról szólt, hogy amióta ő itt a törvényfelelős, a bűnözők
felhagytak gonosztetteikkel, mi több: szemfelszedéssel és egyéb
finom kézimunkákkal keresik a kenyerüket, ám mivel ő tudja, hogy
az érdem nem csupán az övé, hanem derék beosztottaié is,
néhányukat meghívta egy koccintásra.
Mint például Jordan nyomozót, aki a minap kapta el a város
hölgyeit rettegésben tartó nyakfelmetsző szatírt.
E méltatás hallatán az elkeseredetten ittas pasas gúnyosan
meghajolt, majd tovább bámulta Montanát.
A rendőrfőnök folytatta örömbeszédét; elsorolt még három nevet,
majd magához szólította a fehér szmokingos figurát.
Nem lehet Bárd, gondolta Jade. A pasas lengedező ezüst
fülbevalót viselt, noha csak a jobb fülében, kisujján ezüstgyűrű
csillant. És hattyúfehér szmokingban állongott az áporodott mosolyú
törvényfelelős mellett. Egyik körülmény sem vallott Bárdra.
A rendőrfőnök megszorongatta, megrázta, majd megpaskolta a
kezét, azután hallgatóságához visszafordulva meghatottan éltette
Flash nyomozót, aki nemrég bravúrosan visszaszerezte a
nagyrabecsült Jaco Montana elrabolt családi ékszereit.
Flash nyomozó széles, telt száján fintorok vonaglottak; szűk
résben rejtező szeme megállapodott Jade-en, és sötét lobot vetett.
A lány immár nyugodtan biztosra vehette: a csalóka külsőségek
ellenére Bárd áll előtte. Bárd személyesen, alighanem egy másik,
alapozó jellegű szeszzsúrról érkezvén, leheletnyit ittasan, tüntetően
elegánsan és felékszerezve.
Montana halk torokhangon kuncogott.
– Szólhatott volna – morogta Jade.
– Nem akartam elrontani az örömét.
– Szó sincs örömről.
– Az ürömére is gondot fordítok.
A rendőrfőnök ömlengésének végeztével Jordan nyomozó
felhagyott a szalonképes viselkedéssel. Ha már kiszemelte