Fable Jégtánc

ablakokon beözönlő fény melegében.
A következő hetek veszett tempóban robogtak tova. Jade edzett,
tanult, bálozni kísérte Montanát, és Nazir megbízásainak
teljesítésére is jutott ideje.
Beiratkozott egy tanfolyamra, amely azzal kecsegtette, hogy
önismeretre tanítja. Semmi újat nem hallott, viszont elgondolkozott
azon, mivé lesz az emberiség, ha világszerte kívánalommá válik a
keep smiling.
Otthon gyakorolhatott. Doopley virtuóz ígéretei közül alig
egy-kettő teljesült. Álmatag mesterek szöszmötöltek a mind
romosabbá váló lakásban. Jade szakadatlanul mosolygott, miként
tanulta.
A kivitelező is folyton mosolygott, sztorizott, önnön hiúságát
legyezőzte; mesélt a feleségéről, olyképpen, mint egy
haszonállatról; dicsekedett a barátnőjével: akárha egy sportkocsi
előnyeit ismertetné. Folyton kéregetett, a hálószobában heverő
holmik közül ezt-azt: lemezt, könyvet, dísz- és emléktárgyakat, s bár
a munka alig haladt, nap mint nap pénzt követelt.
Ha netán Jade türelmét vesztette, és a befejezést sürgette,
Doopley tragikusan megsértődött, s csak hosszas vigasztalás után
tért magához a sokkból.
A lány már nem mosolygott, hanem kínnal nevetett, látván,
milyen ügyesen manipulálja, fosztogatja őt a pasas.
Egy napon gyanút fogott, Nazirra nézvést. Lerohanta a szőke
herkulest, és kérdőre vonta: miért pont Doopley-t ajánlotta neki?!
– Mert a fickó egy sármos szélhámos. Tudom: az én házamon is
ő dolgozott. Motiválni akartalak. Hogy kedved támadjon őt
rosszkedvűvé tenni.
– Motiválva vagyok. Többször megfordult a fejemben, hogy
takarosan meg kéne vernem.
– Tedd azt. Örök hálára köteleznél.
Jade felderült.
– Ó, nem is említetted, hogy levették a gipszedet!? Nem
hiányzik? Ugyanis, ha hiányzik, kevésbé leszel elkeseredett, amikor
majd megint gipszbe teszik a vádlidat.
– Nem áll szándékomban újra eltörni – közölte Nazir.
– Nekem igen.