Fable Jégtánc

Amit szedek.
– Na jó – sóhajtotta a pasas, leguggolva a hóban. – Hogy lehet
innen elmenni?
– Hát úúgy, hogy a ház mögött jobbra megyen az út a városba, a
vonathoz. – Jade átélten zakatolt, pöfögött egy percet.
– Nem kell vonat! A kocsit akarom!
Hülye eszű, ha tragacs kell, kösd el és indítsd be magadnak!
Erre is én tanítsalak meg?! Majd ha olvad! Mellesleg, ha keresnek
benneteket, az utakat is ellenőrzik! Mi a ragyát meséltek a rádióban
a vasúti lövöldözésről?
A lány látta, hogy a toronymagas pacák a házba taszigálja
Morgannét. A harmadik fickó is előkerült. Lógó orral lépett ki a
garázsból. Feléjük indult.
– A dzsip előtt áll egy másik kocsi – folytatta a stukkeres, hite
szerint türelmes gyógypedagógus-hangon. – Annak hol a kulcsa?
– Apukám azt mondta: ez egy roncs! És akkor belerúgott a
kerekébe, nagyot. És azután a kulcsot lehúzta a budin. Se vonat, se
kocsi? Menjenek át a hegyen! – Ezzel a háta mögé mögött. –
Apukám néha átmegy a hegyen, és akkor mindenféle állatokat lő a
puskájával. Arrafelé útlevél is kell, tudom, mert apukám sose nem
vihet el magával, mert útlevél kell.
A lógó orrú fickó féltérdre ereszkedett a másik mellett. Úgy
festett, fegyvertelen.
– Szar a helyzet – újságolta a stukkeres. – Nincs meg a
kocsikulcs. Viszont a hegyen túl ott a határ. Vágjunk neki! Melyiket
vigyük magunkkal túsznak? Amaz járni sem tud a hájtól, emez tök
hülye. És még annyira sem tud járni.
– Ezt könnyebben magunkkal ráncigáljuk, mint a dagadt nőt.
Bemegyek, összeszedek valami kaját, azután indulhatunk.
– Kötözzétek össze a spinkót, és nyírjátok ki a telefont!
– Fordítva nem jobb lenne?! – kacagott a fickó, és már nem
lógott az orra, de nem szépült meg jelentősen.
Jade ült a jégen, s tetszett neki a fordulat.
A túsz biztonsága fontosabb, mint az akció sikere. Ha Morgannét
a házban hagyják, és mindhárom pacák a tóhoz jön, végre léphet
valamit. Elég, ha az egyiket lefegyverzi, és máris uralkodhat a
helyzeten; feltéve persze, hogy a lógó orrúnak valóban nincs egy