Fable Jégtánc

– Már megadtam.
– Megbeszélhetnénk ezt nálam, egy pohár ital mellett?
– Csak ha hazaszól előtte, hogy készítsék ki a
bélyeggyűjteményét.
– Komolyzenei felvételeket gyűjtök.
Montana magához intette a pincért, s arra kérte, rendeljen taxit
az étterem elé. Jade sétát javasolt.
– Utálatos a közbiztonság – figyelmeztette Jaco.
– Semmi sem lehet utálatos ilyen pazar tavaszban.
Kiléptek az utcára.
– Időt akar nyerni? – puhatolózott Montana.
– Az érdekli, meggondoltam-e?
– Attól félek, mindössze arról van szó, hogy csupán eltökélte.
– Muszáj nyakra-főre ragozni?
– Szeretném hinni, hogy kedvel.
– Elhinné, ha mondanám?
– Jobban érezném magam.
– Mitől érzi rosszul magát?
– Hiszen tudja – sóhajtotta a férfi.
Jade felnevetett.
– Badar ember, mit akar?! Félórája sincs, hogy tisztázta velem a
viszonyunkat. Ezek után egyenesen elvárja a komplikációkat? Nem
fogom a szerelmemmel nehezíteni az életét. Továbbá nem
tagadom ki azt, akit szerettem. Pechje van: nem túl egyszerű nőt
talált.
Montana elébe vágott. Szembefordult vele, az arcához hajolt.
– Félénken remélem, hogy megismétli, amit ma tett velem. Hogy
elragad még a megszokásaimtól, és én is úgy akarom majd, hogy
elragadjon, miként ma. Kicsit tétován vágyom, hogy megtegye.
– Istenem! – nyögte Jade. – A pasasok mind egyformák. Lelkük
van!
Kénytelen volt átvenni a kezdeményezést.
Átkarolta Jaco nyakát, és megcsókolta a száját. Rémült, puha
csók sikeredett elszántságából. Enyhén mulattatta a gondolat:
ilyesmi sem fordult elő a Keresztfiúval, akinek elei oly sok
generáción át űzték a maffia-szakmát, hogy ő már arisztokratának
születhetett: az utcán csennek csókot tőle, s éppen egy