Fable Jégtánc

ez az, szinte már rájöttem! –, amikor egy terjedelmes asztal
árnyékában megszólalt egy régiség, maga a boltos, és látni akarta
az opálköves gyűrűmet, azután mutatott egy medált, amelynek
láttán azt éreztem, amit soha kirakat előtt: ez KELL nekem! Azután
azt mondta, a medál nem eladó, de úgyse lenne annyi pénzem,
meg azt, hogy ha az opál és én-nem-tudom-mi, meg ha úgy
egyáltalán megértem azt, ami történt velem, akkor esetleg mégis az
enyém lehet, és akkor kijöttem, illetve kilebegtem, mert a lábam
egyáltalán nem is érte a földet, és akkor a kecskés pasi megtörte a
varázst. Ja, szerintetek gempa dolog a prostitúció?
– Mármost, ha elég világosan nem értek egy mukkot sem, akkor
szerintem nem a vevővel, hanem az adóval lehet némi zűr – felelte
Tilton.
– Hogyan fogalmazzam, hogy értsed a nyelvezetet?! Nos. Ciki
volna, ha kurva lennék? Ezúttal vetted?
– Vettem – bólintott a kérdezett. – Azért óhajtanál szakmát
változtatni, hogy megvehesd a medált?
– Nem is kéjvágyból.
– Hát ez szerencse – szúrta közbe Bárd.
– Egészen sokáig érteni véltem a mesédet, de amikor a kecskés
pasi bejött a képbe, mindent összezavart – sajnálkozott Tilton.
Jade tehát kitért az iparművészre, azt sem feledvén el említésbe
hozni, hogy a prostitúciós dilemmát másnap délutánig el kell
dönteni.
A zsaru a kabátja ujjával legyezte magát.
– Konkrétan ez a párbeszéd zajlott le köztetek?
– Ékezetről ékezetre.
– Eszeveszett, hogy mivé lesznek a cukorfalat csecsemők,
amikre annyi nő áhítozik!
– Netán a tied is? – figyelt fel Tilton.
– Pedzi kis ideje.
– Megérem a kézfogódat?
– Kívánom neked. Halhatatlan leszel.
– Szóljatok, ha kinősültétek magatokat – füstölgött Jade. – Még
kábé tíz percet tudok rátok szánni, azután el kell mennem. –
Mintegy illusztrálásképpen előrántotta nadrágzsebéből a fekete
sapkát, és felhúzta a kezére, közel hónaljig.