Fable Jégtánc

– Mégis szeretném veled megfelezni a problémámat.
– Ó, nem!
– De. Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer
rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és
szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd
megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.
– Igen – felelte a pasas.
– Mi "igen"?
– Igen: tudom, ismerem. Menj ki a jégre, és csúszkálás közben
gondolkozz egy kicsit. Rá fogsz jönni, hogy nem old meg semmit,
ha összefekszünk. Én is annyit néztelek, hogy már akkor is láttalak,
ha ott sem voltál. Téged láttalak, amikor a barátnőm volt mellettem.
Ha beszélt hozzám, kietlennek éreztem a szavait, mert az járt a
fejemben, te mit mondtál volna. Visszavonhatatlanul elhidegültem
tőle, holott nem akarok hozzád forrósodni. Menj, táncolj, és rá fogsz
jönni, semmi keresnivalónk egymásnál. Mihez kezdhetnék veled?
Mi hasznomat vennéd?
– Jó, elgondolkozom. Este megkapod a válaszomat.
– Estig nem nyerek egérutat.
– Mekkora egérutat szeretnél? Élethossziglanit?
– Nem tudom.
– Mégis?!
– Komolyan úgy képzeled, hogy az ilyesmit fel lehet tüntetni egy
határidő-naplóban?!
– Nem tudom, mit képzeljek – vont vállat Jade. – Miért rettegsz
az érzelmektől? Tényleg ennyire veszedelmesek?
– Megint összekevered a fogalmakat. A vak vágyainkról
csevegünk.
– Vakok?! Mindösszes vágyaim téged látnak.
– Ezért vakok. Keress másik pasast, égesd meg őt, vagy
magadat.
– Köszi, klassz tanács, megfogadom. Ami bennünket illet,
valameddig még eltengődünk így egymás mellett ebben a
szado-mazo-spártai idillben, nemde!?
– Tudsz jobbat?
– Csak csupa jobbat tudnék.
– Szörnyen tévedsz.