Fable Jégtánc

Bárd hátrafésülve hordta félhosszú, sötét haját, tarkóján hanyagul
kunkorogtak a tincsek. Hosszú arcát szögletes állcsont rajzolta
kemény vonásúvá; szája telt, orra finom vonalú volt. Szűk
szemrésben bujkáló barna szemének a vaskos szemöldök vetette
árnyék segített a rejtőzködésben; többszintes homlokát barázdák
szeldesték.
Alakja nem választékos eleganciát sugárzott; magabiztosság,
lendület áradt belőle, s Jade azt is tudta, hogy a valóságosnál jóval
magabiztosabbnak látszik, viszont jelentősen mozgékonyabb, mint
amennyi kinéz belőle. Öltözéke is jócskán elütött Montanáétól.
Fekete farmernadrágot viselt, bordás kötött pulóvert, lezser
bőrdzsekit és barna Borsalino-kalapot.
– Jade – rezzentette fel a dalonc mély hangja –, akadozik a
társalgás.
– Persze, mert egy percre elbambultam. Szóval megkapta a
brilljeit, megittuk a pezsgőt, pöpec a kéglije, a kreténeket cserélje le
jobbakra. Mi van még?
– Megmondom – felelte Montana, ismét a papírvágóval babrálva.
– Gondolkoztam, hogyan jutalmazzam meg magukat.
Gondolkoztam, és megleltem a megoldást.
– Tartsa meg a jutalmat, jól jöhet az még pezsgőre, homárra.
– Az imént szóba került a maga kis problémája, éspedig az, hogy
hivatalosan nem létezik. Illetve: nem létezhet, hacsak nem akar
visszakerülni a becses szüleihez. Tudom, mennyire nem akar.
Személyiséget adok magának: új nevet, hiteles múltat.
– Ez már sok! Nem leszek a felesége!
– Majd túlteszem magam ezen a csalódáson. Mit szólna a
következőkhöz: születési anyakönyv, oltási igazolvány, iskolai
bizonyítvány, jogosítvány? Picit idősebbé válik a papírok által, de
legalább nagykorú lesz. Nos?
– Komolyan beszél? És azt is elárulja, hová teszi a lányt, aki ez
idáig birtokolta a felsoroltakat?
– Komolyan beszélek. A részleteket bízza rám.
– Jade! – mondta a zsaru – Ne tárgyalj vele!
– Hallottad, mit kapok? Létezni fogok! Léteznem lehet! Teljes
mellszélességgel megállhatok az összes hekusok előtt! Montana,
ha legközelebb elveszít valamit, szóljon nyugodtan!