Fable Jégtánc

Bár a középső tükröt nem használhatta, és a külsők kisebb képet
adtak, látta, hogy Sachel kitartóan követi őket, kínosan ügyelve a
kikötött távolság megtartására. Impresszióként érzékelte a hátsó
ülésen gubbasztó Vance mozgolódását: úgy sejtette, az ügyfél a
védelmezője vállsebét kötözi, loppal.
Míg hátrafelé figyelt, elszalasztotta utasa ötletrohamát. Már csak
a gonoszságra figyelt fel.
A pasas marokra kapott egy gézpólyát, és nekiállt Jade nyaka,
válla köré tekergetni.
– Mit művel? – kérdezte a lány.
Csúnya kuncogást kapott válaszul. A pasas tovább tekercselt, s
ezalatt sem tette le a jobbjában szorongatott stukkert.
Hogy hogy nem, a pólyába beépített egy kézigránátot, a
biztosítószegen fityegő karikába pórázt fűzött, és azt a saját
testéhez erősítette.
– Ha a barátod le találna lőni a hátsó kocsiból, téged is viszlek
magammal – mondta, munkája végeztével.
– Ügyes – felelte a lány. – A hátsó ülésen talál üdítőt.
Szopogasson el egyet. Én is kérek. Vigyázzon a bombájára, amikor
hátramászik.
– Hé – nyögte a férfi elhűlten. – Hogy hívnak?
Jade elárulta a nevét.
A pasas bólintott. A pórázzal játszogatva hirtelen így szólt:
– Szólíts Londonnak.
– Jack a keresztneve?
– Az összes nevem London.
– Helló, London. Ismertem egy fickót, akit Olasznak hívtak.
– Jó, legyen a keresztnevem: Angol.
Jade a férfira nézett. London horpadt arccal szürcsölte a
narancslevet. Kifacsart pózban hevert az ülésen, egyszerre ügyelve
sérült lába kényelmére és arra, hogy fedezékben legyen a Sachel
által feladható golyók elől.
A lány bekapta a szívószálat. Mohón oltotta szomját. Csupán egy
fájás erejéig tartott pihenőt a kortyolásban. Ismét elfelejtett az órára
pillantani. Ha megkérhetné tétlen utasát, hogy figyelje a perceket!?
Érzékelte, hogy nyugalma lassan átragad a fickóra. A
legveszélyesebb szakaszon: a pánikon túl vannak.