Fable Jégtánc

– Hülye – suttogta rémülten. – Arra vágyol, hogy leüsselek?
– Marha mákunk van – vigyorgott Citrom. – A pacák felöltötte a
fitness-cuccát, és futni ment. Az ajtót sem zárta be maga után, ilyen
közbiztonság mellett!? Gyerünk.
A házba lopakodtak.
Jade körülnézett a sötétben, emlékezetébe véste a bútorok
körvonalait.
A hongkongi intett, hogy menjen beljebb a lakásban, majd
lebukott a kanapé mögé, és komor csettentéssel kibiztosította
pisztolyát.
A lány elszédült. Úgy döntött, mégis hazamegy.
Citrom rápisszegett.
– Húzd már meg magad valahol!
Jade kitámolygott a nappaliból. Keskeny folyosón találta magát.
Benyitott a legközelebbi ajtón. Várt, míg felszakadozott a sötétség.
Hatalmas, bevetetlen ágy körvonalai bontakoztak ki előtte.
Macskaszem. Tilton egyszer azt mondta: macskaszeme van,
hiszen ott is lát, ahol más ember már fehér bottal sem boldogul.
Bekukkantott a következő ajtó mögé. Lassan végigjárta a lakást.
Kutyát, kanárit, alvó asszonyt nem talált.
Gondolta, ideje, hogy megülepedjen egy zugban.
A kliens mindjárt hazazihál, és Citrom stukkerébe fut a
nappaliban.
Vánszorogtak a percek, senki sem érkezett.
Jade már-már lecsillapodott unalmában. Megfordult a fejében,
hogy ledőlhetne a hálószobában, amíg a pasas visszakocog. Az
opálgyűrű átforrósodott; a léha ötlet azonnal feledésbe merült.
A lány visszasurrant a folyosóra. Meglapult a nappali ajtaja
mellett.
Soha jobbkor. A következő pillanatban megérkezett a ház ura.
Jókora pasas vonult a lakásba. Bő pamutmelegítőt viselt; a
felsőrész kámzsáját a fejére húzva, izzadt haját dörzsölgette.
A férfi a kanapé mellett magasodó állólámpa felé tartott.
Egyszercsak megtorpant.
Váratlanul a földre dobta magát, félrerúgta az ülőbútort.
Áthemperedett a szobán.
És mire egy fotel mögött feltérdelt, stukkert tartott a kezében.