Fable Jégtánc

– És ha kettőnk közül mégis te élsz tévedésben, egy napon
akkor is rádöbbensz, ha közben netán kolostorba vonulsz. Széjjel
fogod tépdesni az olvasódat! Megtaposod és leköpöd a csuhádat,
majd meglátod! Egyszerűen nem értelek! Ha netán ez tartana
vissza: nem hiszem, hogy Tilton rossz szemmel nézné, ha
"összefeküdnénk". Akarod, hogy megkérdezzem tőle?
– Szemernyit sem akarom, hogy belerángasd a hülye játékodba.
A megkérdezése nélkül is tudható, hogy nem nézné rossz
szemmel.
Jade felpattant az ágy széléről. Az ajtóhoz süvített, megállt a
küszöbön, kezét csípőre tette, bal lábát keresztbe fektette a jobb
előtt, és megszólította az átszellemülten komponáló, vétlen szaxist.
– Tilton! Mondd meg igaz lelkedre, rossz szemmel néznéd, ha…
Egy pillanatra elhallgatott, mert a fejéhez repített párnában
amúgy is elfulladt volna a hangja. Amint megszabadult a
tolltömegtől, folytatta:
– …összefeküdnénk?
A szaxis megfordította a foteljét, hogy tetőtől talpig láthassa a
kérdezőt.
– Nem hiszem, hogy rám tartoznék, miként azt sem, hogy ezen
múlnék – felelte.
– Zavarna?
– Ilyen formában tényleg zavar. Viszont aligha bánnám, ha
némileg érettebben bonyolítanád. Bár innen nem látom a másik
felet, szerintem átkozottul dühös rád. Teljes joggal. A párna után
esetleg még az éjjeliszekrényt is a fejedhez vágja. De lehet, hogy
inkább lepuffant. Sosem fekszik le a stukkere nélkül.
– De hát mi bajotok van velem?!
– Lehet, hogy csupán a tetemes korkülönbség miatt nem
rezonálunk egymással bizonyos kérdésekben. Írtam egy dalt
rólatok.
– Abból megtudom?
– Mit?
– Hogy mivel szúrtam el.
Bárd megjelent mellette az ajtóban, farmernadrágba
gombolkozva, mezítláb.
– Ne haragudj, Tilton – mondta, útban a fürdőszoba felé. Még a