Fable Jégtánc

a hangszóró tudatta vele: ha megmoccan, lelövik.
Felemelte a karját.
Felmérte, milyen messze lehet a fénykör szegélye.
Azután ugrott, s hallotta, hogy golyók porzanak a nyomában.
Elérte a következő kerítést, azon is átlendült, mielőtt a reflektor
befoghatta volna. Tudta, hogy a gyalogzsaruk az utca felől tépnek
utána.
Négykézláb surrant a bokrok alatt; ha a fénycsóva a közelében
kotorászott, moccanatlanná dermedt az örökzöld lombok alatt.
Áldotta a babérmeggy sövényt. Se nem szúr, se nem alacsony;
jótékonyan rejtegető.
Óvatosan teknőcölt előre.
Felvert egy alvó macskát, s első ijedtében azt hitte, valamilyen
szörnnyel futott össze, mert egy feltupírozott szőrű, sziszegő,
köpködő bestia vágódott az arcába, kilencvenkét kimeresztett
körömmel.
Szerencsére a cicus nem forszírozta a csatázást, dühe kiadtával
továbbállt, ám magával ragadta a végtagjaira gabalyodott kötött
sapkát is.
Jade megdermedt. Fedetlen arccal egyetlen pillanatra sem
kerülhet a reflektor elé. Legfeljebb azért, hogy lelövesse magát.
Frászt! Hogy Bárdnak legyen igaza?!
A kretén macska a közelben hempergett, a végtagjaira
csavarodott ellenséggel vívott, olyan hangokat hallatva, mint egy
törött gázcső.
Jade kiugrott a bokorból, maga alá gyűrte a szörnyet, lefejtette
róla álcáját, azután messzire hajította a tébolyodottan harcoló házi
kedvencet, és visszavonult a babérmeggy ölére.
A helikopter reflektora a feje fölé ért.
Jade a földbe simult.
Néhány végtelennek tetsző pillanat múltával a fénykör odébb
mozdult.
A lány felszökkent, és átmászott a kerítésen. Utcán találta magát,
a járda szélén sorakozó fák alatt autók ácsorogtak.
Jade hasra vetődött, és becsusszant egy kocsi alá. Arcát a
flaszterhoz simította, alig lélegzett, a rotor dübörgését hallgatta.
A helikopter eltávolodott. Egy darabig a közelben körözött, majd