Fable Jégtánc

Montanát, megindult felé.
Jade előrébb lépett, félig eltakarva védencét.
Kecses terpeszben megállt, várva, mit tartogat a közeledő férfi.
Jordan harmincas éveinek közepén járhatott, vörösbe játszó
arcszíne robbanékonyságot sejtetett, testszerte megmutatkozó
gömbölyűségei torkosságról árulkodtak. Úgy festett, mint aki nem
csupán a báli szezonban vesz magához alkoholt, és egy percre
sem veti meg a szénhidrát- és koleszterindús ételféleségeket; aki
magamagát dédelgeti, mivel az élet nem őt babusgatja. Lehet, hogy
a kölcsönzőben talált volna alakjára illő szmokingot, de nem is
keresgélt effélét. Öltönye elképesztően gyűrött volt; ám az is lehet,
hogy kreppből készült. Nagykockás flaneling villant ki zakója alól.
Elszántan törtetett Montana felé.
– Jaco! – kiáltotta négy lépésnyiről. – Te itt?! Mit keresel te itt,
ahová rendes embereket is meghívtak, he?! Micsoda világ ez?
Jade rámosolygott.
– Uram, hadd kérjem meg valamire. Legyen kedves, forduljon
sarkon, zizzenjen ki az épület elé, és nézze meg a homlokzatot. Ha
véletlenül nincs kiírva, hogy kocsma, akkor vissza se jöjjön.
Köszönöm.
A dühödt pasas ügyet sem vetett a lányra.
– Jaco, szép nap a mai. Szép, mert szétlövöm a fejedet. Most.
Jordan murénaszerű vigyorral a zakója alá nyúlt.
Jade elkapta és hátratörte az alkarját, közben belépett mögé, és
kibillentette egyensúlyából. Olyannyira meglepte a férfit, hogy
zavartalanul előadhatta az alapfokú mozgássort.
Jordan elnyúlt a padlón.
Jade a nyakára térdelt, és elvette a fegyverét.
Mire Bárd beavatkozhatott volna, a lány talpra szökkent, s illő
komolysággal kibiztosította a stukkert.
A vendégsereg, mely eddig visszafojtott lélegzettel várt a vérre,
szintén illő módon viselkedett. A hölgyek sikoltozásban törtek ki,
míg az urak mérhetetlenül felháborodtak.
A rendőrfőnök személyesen csörtetett a helyszínre, hogy
korholásban részesítse az eszement Jordan nyomozót.
Nagy fehér falba: Bárdba ütközött.
A zsaru félretolta a felkent főnököt. Felsegítette kollégáját, aki