Fable Jégtánc

eszketnie, tőlük való féltében.
A lány utánaszámolt. Amikor a detonációk meglepték az ölési
tevékenységben elfoglalt pasasokat, a ház frontjánál öt alakot látott.
A két kocsiban legfeljebb tíz fegyveres érkezhetett, közülük öt
biztosan elfogyott, másik kettő-három elrongyolódott. Ha néhányan
rejtőzködnek is a ház mögött, a kúszófenyő már elbír velük.
A túlerőnek befellegzett. Ő akár odébb is állhatna. Annál is
inkább, mivel harmadszor hasít testébe a fájdalom, mióta kiszállt a
kocsiból.
De aztán képtelen volt elmozdulni rejtő helyéről. Nem a
szándéka hibádzott.
Lőttek rá, legalább ketten.
Egyik rosszakarója ugyanaz a fickó lehetett, akit az imént piszkált
meg a veranda alatti porban. A másik pasas a napellenző tető
legvaskosabb tartóoszlopa mögül lövészkedett.
A kúszófenyő sem segíthette ki Jade-et. A gonoszokat nem
lehetett látni a sziklakert felől.
Az ótvarba! Most mi lesz? Kicsi Opal, légy belátó, várj még egy
kicsit. Halasszuk el a találkozásunkat! Nem sokkal, legfeljebb egy
órával. Majd szólok, ha jöhetsz!
A géppisztollyal piszkálódó tartóoszlop tárat cserélt, és folytatta a
tüzelést. A veranda alatt sem akart kifogyni a muníció.
Amúgy csend és nyugalom honolt az összes többi irányban.
Illetve majdnem.
Egy fegyveres hasmánt próbált átkelni a ház előtti füvön. Amikor
a kúszófenyő látószögébe ért, a növény tüzet nyitott rá.
A pasas, a közelében becsapódó golyóktól felserkenve, talpra
szökkent, és futásnak eredt az erdősáv felé.
Jade – többször kicsúfolt szokásának rabjaként – a füléhez
tartotta pisztolyát, és megrázta néhányszor, a csörgésből próbálván
kikövetkeztetni, mi lehet a helyzet a tárban. A stukkerből kiszűrődő
hangok takarékosságra intették.
Ezzel a ceremóniával elszalasztotta a menekülőt, ám nem úgy a
kúszófenyő.
Midőn a fúriadühös fegyveres visszapördült, hogy viszonozza a
lövöldözést, golyót kapott a térdébe. A kín visszafektette a földre.
Azután Jade róla is megfeledkezett.