Fable Jégtánc

Jade vita nélkül engedelmeskedett. Azon töprengett, miként
kaparhatná elő a stukkert az ülése alól.
– Hol tartod a mentődobozt? – nyüszített a pasas.
– A csomagtartóban. Hajtsa le a hátsó ülést, és hozzáfér.
A fickó nyögdécselve, hosszan szöszmötölt. Végre megküzdött a
nehézségekkel. Előrángatta a dobozt. Tartalmát az ölébe borította.
Jade-től kevéssé tartott, ám a gyanakvással nem hagyott fel.
Letette a pisztolyokat, ügyelve arra, hogy a lány ne férhessen
hozzájuk. A szemlátomást életlen ollót félredobva kést rántott, azzal
hasította végig nadrágja szárát.
Szétroncsolt térde láttán őrjöngésben tört ki.
Jade odapillantott. Felfordult a gyomra. Ugyanekkor újabb fájás
hasított belé. Elhomályosult szemmel, vakon meredt az útra, s
kedve lett volna elájulni, itthagyva ezt a tébolyt.
Tudta, nem teheti.
A messzinél is messzibb múltból csengett fülébe a parancsolat:
A túsz biztonsága mindenekfelett!
A túsz nem más, mint Opal.
A pasas a mutatóujjával kotorászott a sebben, azután hosszan
üvöltött fájdalmában.
Jade nem bánta volna, ha folytatja; ha az eszméletvesztésig
tunkolja magát, ám ez az eshetőség a fickó fejében is megfordult,
bár az is lehet, hogy csupán megelégelte a kínt. A sebre öntött egy
ampullányi csípmentes jódot, majd átkötötte, leragasztotta a térdét.
– Kiment a golyó? – kérdezte Jade.
– Na és, ha nem?! – fortyant fel a pasas.
A következő pillanatban megdöbbentő felfedezést tett:
– Te terhes vagy! – ordította.
Jade megrökönyödött.
– Én?!
– Te, te! Ne szórakozz velem! Mikor szülsz?
– Egy hónap múlva.
– Biztos, hogy nem fog rád jönni? A körülményektől?
– Imádkozzon, hogy ne jöjjön rám. Nem hiszem, hogy maga
tudna vezetni ezzel a térddel.
A lány remélte, hogy válaszával a fickó értésére adta: szüksége
van rá, mint sofőrre.