Fable Jégtánc

és hánykolódva próbált elaludni, ám egyre csak a szkafanderétől
megszabadított gyilkos arcát látta maga előtt, a felborzolódott hajú,
kősó-szürke szemű, torz vonású fiatal férfit, s fázott a gyűlöletétől,
mely elharaptatta vele a nyelvét, hogy vért szivárgó szájjal Bárdra
vicsorogja átkait.
Azután látta a zsaru hosszú lábú alakját, eső-fényes, kurta
bőrkabátját, ökölbe szorított, majd zsebbe süllyesztett kezét;
toporgását a halott motoros, a Yamaha-roncs és a magánkívül
futkározó kamionsofőr között, a segítségre várván.
Bárd sűrűn bozontos szemöldökkel árnyékolt, mélyenülő sötét
szeme résnyire keskenyült, szája feszesre dermedt, testét is
megmerevítette a lassan oldódó feszültség, hiába hintázott hosszú
lábain, rakosgatta testsúlyát jobbról-balra, el nem rejthette a
történtek fölötti megrendülését.
Tilton ijedte, igaz döbbenete is megjelent Jade előtt, a foltokban
őszülő, meredt kefehaj, a járomcsontokra szikkadt szürkés arcbőr, a
beesett szemek mélyén lappangó fájdalom, majd az egész testén
átszitáló remegés jelezte, hogy a szaxis lelke legeldugottabb
zugában is átélte és átéli újra meg újra a vad rohanást, a Yamahás
férfi buktát, megint látja az átlyuggatott testből a szélvédőre
csapódó vért, amelyet az ablaktörlő lapátok alig áttetsző, bíbor
filmmé kentek.
Jade mindenkit felidézett, csak a fiatal lányt, önmagát nem
láthatta a volán mögött. Tudta, hogy gépiesen, ösztönösen
cselekedett, amikor lassított, fékezett, kiugrott, szaladt – a
filmkockák nem illettek egymáshoz, hosszú szünetek szorultak
közéjük. Képtelen volt folyamatos egésszé vágni az emlékképeket,
s bár a zsaru azt ajánlotta, hogy aludjon egyet a lidércnyomásra,
sejtette: sosem tisztul le benne, mi is történt valójában; mégis
hasznát vette az éjszakának, mert világossá vált előtte: saját sorsát
látta, mintegy figyelmeztetésképpen.
Reggelre kelve megkeményedett.
Délelőttjét Nazir termeiben töltötte. Éji kalandjáról hallgatott,
viszont bezsebelte a szőke herkules dicséretét a Cherokee-ért.
Azután nem akart hinni a fülének, mert szinte nyomban
megkapta következő feladatát.
– Éjjel elkíséred Alaint egy házhoz. Semmi dolgod nem lesz, fogd