Fable Jégtánc

Jade összeszedte magát. A tálca fölé hajolt. Megtekintette a
leletet.
Gumikesztyű ujja – vagy gumikesztyűs ujj?! – buggyant elő az
egyik hússzelet alól.
Milyen hús ez?! Kinek a teteme?!
Bedobta az egészet a szemétbe, majd lehúzta a kukában.
Sokáig csak ácsorgott a konyha közepén, azon tűnődve, hogy
mostantól mit egyen!?
Sachel ott találta a dilemmájával, midőn a taxit elhajítva a házba
sietett, és fel nem foghatta, milyen drámáról beszél a lány, a
vacsora pedig egyáltalán nem érdekelte; mire az ágyig sodródtak,
elejtették a ruháikat, nem lesz baj?, kérdezte valamikor a férfi, Jade
üdvözült mosollyal megrázta a fejét, azután elvesztek egymásban.
Hetekig tartott a kábult-szerelmes állapot, emlegették is olykor,
döbbenten kissé: sosem hitték volna, hogy valaha is ennyire
odaadják és átengedik magukat egymásnak.
Egy napon Jade törölközés közben észrevette, hogy látszik.
Döntött: elmondja.
Aztán nem mondta el, sem aznap, sem később.
Opal megmozdult. Eleinte csupán bizsergés-szerű érzést
okozott, kisvártatva hullámzani, rúgkapálni kezdett.
Jade újra döntött, és nem hozta szóba.
Sachel dolgozott, élvezte a másféle zsaruságot; sürgette az
összeköltözést, fel nem foghatta, miért akar Jade folyton
hazamenni, amikor nála is teljesen otthon van, s oly önfeledten,
titkolatlanul szerette a lányt, hogy időbe tellett, míg felfigyelt
elhidegülésére.
Jade az újsághirdetéseket bújva fedezte fel a kiadó házat az
isten háta mögött. Elköszönt Chris-Maxtől, mondván, hogy néhány
hónapnyi egyedüllétre vágyik, majd Renisnek is szólt; hebegősen
zavaros magyarázkodásából a férfi csupán a kulcsszavakat fogta
fel.
Azután kocsiba ült, és birtokba vette a házat.
Az első hét elmúltával még szenvedélyesen vágyott visszatérni,
ám az idő múlásával lassan megnyugodott, a nyárba melegedő